Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

89. Négy magyar festőnő: Feszty Masa, Korb Erzsébet, Szemere Lenke, Székely-Kovács Olga

anyát, mindenütt nagy emberi értéket fedezve fel. micsoda ereje van formalátásának! És micsoda leheletfinomságu színárnyalatokat,, mily nemes tonusfino.nságokat áraszt reájuk! Rajzai és festményei egyaránt ezt a formateremtő erőt sugározzák . . . Székely-Kovács Olga a szin és forma szintézisével harmonikus eredményeKhez jut el. Az amerikai kritikákból, melyét a newyorki Anderson-galériában nemrég bemutatott kiállítása alkalmával hangzottak el, kicseng a nagy meglepetés, hogy egy ilyen, alig :2(> éves fiatal nő a kifejezés ekkora készségével állhatott elő. Azóta, hogy nálunk bemutatkozott, valóban nagy fejlődésben haladt előre a művészi megnyilatkozás uj csapásán. Nagy szemmel látott formák és finom színárnyalatok gazdagsága mellett az egy ségbe-foglal ás mestere lett. A legnehezebb feladatokat, a legmagasabb művészi célokat tiizi ki maga elé, a coutre-jour fényproblémáját, a pillanatnyi hatások illanó röptét, a szinkompozició nemességét, a formák felfokozását egyszerre ragadja meg, hogy aztán úrrá lehessen fölöttük. Árnyékban látott formák szinzengését kutatja, nagy ellentétekkel a husszin gazdagságával és a megtört sziliek fényjátékával — harmóniákat akar teremteni. A festői kifejezés legmélyebb titkait búvárolja, izig-vérig festő akkor is, mikor a formák erejét megőrizni törekszik. Emberábrázoló, mert lelki karakterek titkait sejteti. Lélekábrázoló akkor is, mikor — mint néger nőjének aktjával — az impassibilité álarca mögött rejtett érzéseket revelál, az öntudat alatt lap6