Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

89. Négy magyar festőnő: Feszty Masa, Korb Erzsébet, Szemere Lenke, Székely-Kovács Olga

X((festőkkel a reneszánsz óta mind gyakrabban találkozunk, de csak Rosalba Carriéra, a rokokó delén, volt az első, kinek nevét szárnyára kapta a I ii'. Azóta hosszú sorát a nagyhírű festőnőknek (ismerjük, sőt az Uffizi halhatatlanok galériájában is találkozunk egy magyar nő, Nemes grófnő — igazán jeles — önarcképével. Xem meglepő tehát, liogy művészetünk mai virágzásában egyre-másra bukkantak fel kiváló női tehetségek, kik köziül most néggyel csoportkiállitást rendeztünk, hisz mindenik itt, az Eruszt-muzeum lian indult el pályáján. Sajnos, a négy közül egyet a kegyetlen sors korán elragadott közülük, neki tehát, emlékkiállítása lett jelen bemutatkozása, mig a másik három fejlődésüknek utolsó eredményeit, bizonyára csak puszta átmeneti állomást, vezeti elénk. Akit elvesztettünk. Korb Erzsébettől, most két teremben rajzait és a nagyteremben festményeit látjuk. Csodálatos egységet. Ez a fiatal nő bánmlatosau tisztán látott. Belenézett a lelkébe és kiemelte onnét, megformálta belőle a maga ideálját. Ezt az ideált a kor szelleme táplálta, mely a formát kivánta hangsúlyozni, szakítani akart az atmoszféra formafelbontó törekvéseivel, de azt a formát, melyet kiemelt, igyekezett a lehető legtisztább egyszerűséggel, mint nagy érzések fojtott pátiíoszhordozóját, klaszszioista tisztaságú vonalvezetésbe foglalva, kife-