Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

85. Csoportkiállítás: Boldizsár István, Fáy Dezső, Holló László, Nemes József, Tordai Schilling Oszkár, S. Schossberger Klára bárónő

Míg előbbi kiállításunkon néhány, szárnyát most bontogató fiatal talentumra hívtuk fel a közönség figyelmét: most uj, érett, tehetségük teljében levő művészek egy sorát mutatjuk be. Legtöbbjük elvonulva, távol a kiállítások nyilvánosságától, a magányban dolgozott a maga kiteljesedésén. Ki Spanyolországot járva, ki francia tengerparton élve, vagy Nagybánya erdős-völgy es vidékén megvonulva, avagy Szolnok mű vésztelepén élt lelke álmainak. Közvetve vagy közvetlenül mindeniknek Hollósy volt a mestere, de tőle csak a természet áhítatos tiszteletét kapták, minden mást, a művészet nagyjaitól ihletve, a maguk lelkéből merítettek. így jutott el mindenik, szorgos magamivelés utján, önmagához. Boldizsár István nagy szemmel látja a természetet, a felhős ég uralkodik vásznain, az ember legtöbbször szinte elvész a táj nagy vonalai között, s mint egy mai életre ébredt heroikus tájképfestőuek, a völgy és az. erdőszéle benépesedik az ő képzeletében is apró figurinákkal, melyek gondtalanul élik a nagy természetben idyllikus életüket. Mint egykor Markó Károly korában, neki is halleluja az élet. A napfény nyugodalmas fénye végigáramlik a tájon, a fák zöldje, az ég kékje megtört színekben olvadnak lágy harmóniákba, s ha zivataros felhők is boronganak a látóhatáron, a drámaiságot az egységes világítás derűje nem teszi félelmetessé. 3