Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

85. Csoportkiállítás: Boldizsár István, Fáy Dezső, Holló László, Nemes József, Tordai Schilling Oszkár, S. Schossberger Klára bárónő

Holló László épp az ellentétje. Vásznain fojtott tüzek égne.k és lobognak, figurái — akár az élethői, akár a bibliából szálljanak is felénk — belső nyugtalanságban, mint káprázatos viziók lobbannak ki. Hatalmas képzelet bontogatja itt szárnyát. A vörös, a kék és a sárga belső tüzei kolorisztikus szépségek titkait sejtetik meg. Ebben az ő fényárnyas világában, melyből az ő áloméletének képzeleti alakjai rejtelmes erővel bontakoznak ki, minden a színből születik és a színnek él. És ez a színlátás nagy és összefoglaló. Csak a főformák bontakoznak ki, a részletek belefoglaltatnak a nagy egészbe, mejy mint egy-egy uralkodó érchang, egy gesztusból, egy mozdulatból, egy csoportfüzésből kiriadoz. Ez az ő csoportfüzése, ahogy Tizian kívánta, mint egy szőllőfürtön a szemek, újra egy-egy nagy egységAhány önarcképet fest, a lelki élet változatai nála nem csak a formákon nyugosznak, a szín táplálja, segiti, szinte teremti a hangulatot. A szín által misztikus érzést kölcsönöz a legegyszerűbb élet jelenségnek is. Egy mesteri kolorisztikus megnyilatkozás az egész. Nemes József a helyi szinek értékének megőrzésére épiti fel művészetét, oly formakultuszban, mely a színek zenéjével akarja a legerőteljesebb hatásokat kihozni. Világos és tiszta színek harmóniájában, nagy egységek megőrzésével, figurális és tájképi gondolatok szoros kapcsolatával, Nemes József művészete is, művészi kvalitásokban gazdagon, eljutott az egyéni látáshoz, erőteljes és férfias művészet ez, mely egy közös skála végtelen változataival ragadja el a sze.met. 4