Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

69. 28. csoportkiállítás: Bor Pál, Komjáti Wanyerka Gyula, Balló Ede

kényvfire Szezonnyitó kiállításainknak kezd szinte hagyományos jellegévé válni, hogy fiatal magyar művészeket, uj törekvéseikkel és friss meglátásaikkal mutassunk be. Mostani csoportkiállitásunknak két része közül az egyik ezt a célt szolgálja. Ez alkalommal Bor Pál mutatkozik be, a szobrász és festő, aki egyúttal művészetének elméletével is behatóan foglalkozik. Már ez a körülmény útbaigazíthat Bor Pál szellemi struktúrájának természete felől. Egy művész, aki elméleti megismerésekkel küzd, hajlik az abtsrakciók felé. S valóban ugy festői, mint szobrászi törekvése a természet fölé kerekedés kemény munkáját igazolja. A gondolat formális megoldásával viaskodik. A formamegoldások minél világosabb és minél egyszerűbb formuláin töpreng. Belsejébe menekül és onnét szedi elő vizióit, melyek lelki szeme előtt nagy és egyszerű vonalakban, kevés szinnel, erős fényátitatásban jelennek meg. Innét kevés szine és erős vonalrendszere; innét egyszerű formavilága és kevés mozgalmasságu alakszembeállitása; innét a legegyszerűbb megoldásokra való törekvése, melyekkel érzését igyekszik maradék nélkül kifejezni. Szobrászata is a kevés formákkal való alakítás, de itt a mozgás problémája — a három dimenziós térben—erősebben hangsúlyozott, mint a sikszerüséget megőrizni kivánó festészetében. Bor Pál művészete az ércelem és érzés harmóniája felé fejlődik. E pillanatban egy művészetével komolyan és mélyen küzdő lélek erős megnyilatkozásait láthatjuk. A párisi Sálon d'Autumne kiállításain már is felfigyeltek tehetségére. Másik kiállítónk Komjáti Wanyerka Gyula,' telivér rajzoló, akit az élet közvetlen megragadása ihlet. Fiatalsága ellenére átment az élet iskoláján, főleg román fogságban töltött esztendei hatottak legerősebben képze-