Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

69. 28. csoportkiállítás: Bor Pál, Komjáti Wanyerka Gyula, Balló Ede

letére. A fogság borzalmai, az átélt lelki és testi szenvedések emlékei, mind vissza-visszatérnek most kiállított lapjain, me'yek a rézkarc mesteri használata mellett sajátos, egészen egyéni jellegű vonalmenetet mutatnak. Részt vett a magyar grafikusok nagysikerű svájci kiállításán, a svájci kritika figyelmét is magára vonva. Kiállításunk másik része egészen sajátos élvezetben fogja részeltetni Vözönségünket. Egy meghatóan mélységes művészetkultusz nagyszabású megnyilatkozását szemlélhetik, Balló Ede képzőművészeti főiskolánk tanárának gyűjteményét, ki egy élet odaadó fáradozásával a klasszikus mesterek remekműveinek sokaságát másolta le, az érzés, a lemondás oly önfeláldozó hűségével, melynek alig akad párja másutt. S most ime a nagy mesterek alkotásai tárulnak fel előttünk ebben a kis, de válogatott szemelvénygyűjteményben, tanulságul a fiatal művészeknek, akik Berlin, München, Hága, Drezda, Amsterdam stb. galériáit még nem látogatták, emlékül azoknak, kik évekkel ezelőtt az eredetik előtt állhattak, hogy most képzeletükben újra átéljék régi élményeiket. Erre ez a gyűjtemény fölötte alkalmatos. Rembrandtot és követőit látjuk most e mesteri másolatokban. A hűség, mely Ballót munkájában vezette, a nagyszerű áthasonulási képesség, a mesteri ügyesség, mely az eredeti minden árnyalatával megbirkózott, e másolatok előtt nem egyszer a tökéletesség illúzióját ébresztik. Balló Ede másolatai egy külön muzeum összefoglalását érdemlenék, mely miként a párisi Trocadero a szobormásolatokkal, a külföldi muzeumok remekműveinek e kópiáival okulásul szolgálhatna fiatal művészeinknek és Ízlésfejlesztőül közönségünknek. Mert hiszen e másolatokon a festők kézírása, az ecsetvonás minden hajlása benne van, ami a műtörténet tanulmányozásának megfizetnetetlen forrásává teszi a gyűjteményt. Már pedig a mult ismerete a jövő fejlődés alapja Dr. Lázár Béla. 4