Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

77. 32. csoportkiállítás: Barcsay Jenő, Goebel Jenő, Istokovits Kálmán, Kotász Károly, Szemere Lenke, Tóth Gyula

Idei kiállításaink sorát ismét fiatal művészek bemutatásával kezdjük. A magyar művészet virágos kertjében sűrűn teremnek a fiatal ültetések, mindegyre nemesebb hajtások, mert hiszen legjobb mestereink a kertészek, kik nagy szeretettel ápolják, nyesegetik, oltják őket. Most is Fényes, Réti és Rudnay mesterek tanítványait mutathatjuk be, kik amellett, hogy tanítómestereik szellemét magukba fogadták, szemmelláthatólag kibontották egyéniségük sajátosságait is. Szinte látjuk a magyar művészeti tradíció keletkezését. A legszebb művészi korokra emlékeztet ez a zsendülő művészi virágzás . . . Az első két terem Szemere Lenkéé. Ez a fiatal, 19 éves leány — már egészen kész világnézettel lép a festőállványhoz. Művei közt feledjük, hogy tanult, csak azt látjuk, hogy mit hoz. A maga lelkének és érzésvilágának kiformált tükörképeit. Szürkés-barna tónusharmóniákba foglalt életviziókat, a munka, a fájdalom, az elhagyottság, a szeretet, a bánat nagy érzései remegnek végig alakjain, komor szűkszavúsággal elmondott látományok búsongó, ossiani élményeit zokogja. Minden formája — a maga plasztikai erejével — egy-egy érzés hordozója. Nála nincsenek henye cifraságok, mintahogy 3