Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

76. Munkácsy Mihály, Paál László

haza, mikor Vidowszky-mamát, egészen a Rahliskola szellemében, megfesti, a müncheni Ádámiskolába jár, mikor az Itatás-1, a Befordultam a konyhára c. képeit alkotja, Düsseldorfban él, mikor a Siralomház főalakjának, később a Tépéscsinálóknak tanulmányfejeit festi, s a párizsi első esztendőkben a nagyszerű remekeket, a Köpülő asszony-1, a Sátorozó cigányok-at. majd sorra a Zálogház, a Falu hőse, a Műteremben, a Milton-hoz készült remek vázlatokat, tanulmányokat, bámulatos elmélyedéssel. Ezek között kettő, a Sátorozó cigányok és Köpülő asszony e korának két olyan remeke, melyek közül az első korát jóval megelőző probléma-megoldás, ragyogó színességével, impresszionisztikus mozgalmasságával, csodás fényű világításával, míg a másik — szinte ellenkezőleg — formalátásának hatalmas, monumentális erejével előhírnöke a későbbi remekeknek. Ezekben az években, csodálatosan zengő sötét tónusharmóniákban, barátja Paál László ihlető társaságában, készülnek e nagy alkotások, kisebb-nagyobb formákban, mint a Milton nagyobb példánya, mind a termékeny hetvenes években, mikor betegsége még nem zavarta, mikor lelki állapota még nyugodtabb volt, s mikor az 1878-iki világkiállítás nagy sikere után újult erőben foghatott hozzá a legnagyobb feladatokhoz. Ez időkből való nem egy finom lélekábrázolása, arcképe, tájképe, mind megannyi halhatatlan remek, melyek sora egyre gazdagodik, melyeknek színharmóniája egyre élénkebb lesz, míg aztán a nyolcvanas éveket a nagy alkotások foglalják le, melyekhez készült tanulmányai közül is bemutathatunk egyet-mást, de bemutathatjuk magát a Mozart egy nagyobb változatát is, noha ezt már erős fizikai kínok átszenvedése közben festette. Majd csodálatos színekben pompázó csendéleteket, szalonképeinek első ötleteit vonultatjuk fel, kiegészítve 4