Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

73. Iványi-Grünwald Béla, Kisfaludi Strobl Zsigmond

vészét. Amint irtam: ,.aminő az ember, a maga csöndes magamélyedésében, olyan a művészete, belső zenéje van, melynek melódiája csodásan harmonizál érzése, életritmusa, egyszóval egész egyénisége nagy egyszerűségével".*) Csak igy érthető, hogy Iványi-Grünwald Béla egy ilyen uton, ilyen gazdag tagozatú, sokágazatu uton eljutott önmagához, amikor művészete most egyszerre a maga szines és gazdag szépségében bontakozik ki előttünk. Most teljes a harmónia: ha valahol, hát itt a megfestés művészete egyenrangú lett képvizióinak szépségével, kifejezőképessége elképzelőerejével. 4. Nagy tájkép-kollekciójának van egy közös nevezője: formalátásának monumentálissá felfokozott ereje, mellyel az előadás tökéletes készségével - egy gazdag művészi élet tapasztalatainak eredményeként szabadon uralkodik. Ahogy ez a grandiózus tájképsorozat most ki van térit ve előttünk, e kiállítással felszentelt uj nagytermünkben, melyet Falus Elek nemes izlése finom harmóniában, tökéletes arányokban megteremtett, két jelenség ötlik szemünkbe azonnal: belekapcsolódik a legnagyobb magyar művészi tradícióba, Munkácsy és Paál művészetébe, melyet friss erővel tovább fejleszt, de gyökeresen magyar milieube helyez el. Amit egykor Munkácsy és Paál drámai heve, nagy ellentétek közt hányódó lelke Barbizon és Colpach fái közt tragikus erővel megzendített, annak a déli verőfény vibráló fényétől megittasult nemzedékben nem akadt folytatása. Mikor 1902-ben Paál hatalmas művészetét hazahozta m, mindenki megcsodálta, de még át nem érezhette. Munkácsy tájképfestészetét is csak jósokára méltattak, csak most, az ujabban felszínre került alkotások szépsége előtt nyíltak meg a szivek. *) Ernst-Muzeum művészkcnyvei II. kítet. 29. 1. 6