Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

73. Iványi-Grünwald Béla, Kisfaludi Strobl Zsigmond

IVANYI-GRŰNWALD BÉLfl. E kiállításunk kettőt jelent: bemutat a művész fejlődéséből gyöngyszemeket és megszerzi azokat művészete csudás kiteljesedésének ragyogó sorozatával. Egy élet eredményei tárulnak elénk. Igazi művészi élet ez, — küzdelmekkel, belső viaskodásokkal teli művészi élet, de amit belőle megmutatunk: csak a leszűrt eredmények, az ihletteljes művészi munka kiválogatott ajándékai. Aztán a végső fokozat, melyhez eljutott, a betetőzés^ melyről csak itt derül ki, mily következetes folyománya minden előzménynek, mily mély, földalatti csatornákon át hömpölygött az ár, meg-megszakadva, felszín: e törve, újra eltűnve, két folyamágyban előre, míglen összeolvadhatott, hogy a mai nagy harmóniák monumentális egységében összetalálkozzanak. 1. Az első pleinairképek szürkés tónusaiból kiindulva, nyomon követhetjük most a művész fejlődését, amint a kor minden művészi áramlatát magába szívja, hogy felolvassza azt egyénisége lágy harmóniáiba. A magyar művészeti forradalom hullámverései zugnak át termeinken. A jelszavak fényjelzői gyulladnak ki és amire rávilágítanak: egy-egy eredmény. Egy művész pályájában csak az mondható eredménynek, mikor egy-egy művében, — ha más-más eszközökkel is — de maradék nélkül kifejezhette örmönmagát. Ilyen alkotások pedig itt számosak. A Tanyai udvar-tel kezdve, a kéktónusu Öreg nő a pamlagon át, a nagybányai idők szines ragyogásáig, amit itt a Tavaszi kirándulás diadalmasan 3