Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

73. Iványi-Grünwald Béla, Kisfaludi Strobl Zsigmond

képvisel, a rövid szolnoki epizód emlékei: a Cigányok és a Parasztszoba, az interieur párás levegőjének melegségével, a római esztendők sötét árnyékkezelése, melyet a Római tájon láthatunk, amint az a nagybányai környezetben újra felszinesedik, ahogy azt jellegzetes példában megmutatja a Szakadék, — mind-mind tökéletes eredményei egy-egy korszak művészeti törekvéseinek, de egyszersmind a magyar művészetnek igaz értékei is. Iványi-Grünwald Béla e korig nagybányai társaival együtt képviselte a természetnek uj szemmel való látását, szorosan egybeolvadva a természet szines megnyilatkozásaival, bár eközben is nem egyszer rajtakapta magát, hogy érzése a természet fölé igyekszik kerekedni, hogy az optikai benyomást megfüröszti öntudatalatti érzelmek mélységeiben, amint azt a Szépművészeti Múzeum egyik csudás pasztelljén szemlélhetjük, hogy nem tud megelégedni a természet puszta és mégoly igaz visszaadásával, hogy valami titkos belső zene melódiái izgatják képzeletét, hogy e szirénhangok messzi tengerekre csábítják, el, el az optikai benyomások közvetlenségétől, a festői elemek felfokozásához, a nagy ritmusokhoz, egy természet fölött álló művészet nagy harmóniáihoz... 2. Ujabb nagy művészi élmények, egy Gauguin-kiállitás, ujabb külföldi utakon megösmert ujabb törekvések, kecskeméti letelepülése idején uj csapások keresésére vezették. Ez a lázongás a magábarrélyedés kora volt. A háború e belső villongások között találta. Szinés formalátását revizió alá vette. A nagy természetkutatásokból leszűrt igazságok felépítésére törekedett, hogy dekoratív hatásokhoz jusson el, hogy szabadon kibontakozhassanak a belsejében felhangzó zene melódiái, mind kifogyhatatlanabb bőségben. A természet előtt állva, most nem annak egy szeszélyes pillanatát. 4