Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

50. Rudnay Gyula festményei

ábrázol egészen csukott sötétvörös ruhában, egészen sötét háttérbe helyezve. ,,Bűnös" a cime a műnek. Miért bűnös? Valószínűleg a magyar szöveg fordítása nem szerencsés és inkább gondolunk a kép szemléleténél egy irrakentösben lévő ta'átra, tehát inkább valami ,,Imádkozó". Ahogy kinéz, a csontos sötét szakállövezett arcával, inkább mélyen szomorú, semmint bűnös. Van még egy nagyobb, mély benyomást gyakorló figurális darabja, ahol egy asszony farakásen pihen. Kezeit ölében nyugtatja és gondolatnélkül tekint maga elé, kifáradva, az útnak a szélén, a szón oru alak a sötét esti levegővel szembeállítva olyan, mint a szegény aszszonyok megtestesült szobra. Kár, hogy egy kicsiny elkeveretlenül maradt fényfoltocska a nő orrán zavarja a hatást. Rudnaynak ezenkívül van még egy nagyen £2ép impresszionista tájfestménye két fával és parasztkocsival." Nieuwe Rotterdamsche Courant (1921 ápr. 27). „Legfeltűnőbb és tényleg zseniális művész Rvdnay Gyula, akinek ,,Anyaság" cimü képe a nagyterem díszhelyére van akasztva. Az első pillanattan, amelyet a képre vetünk, zavarólag hat a fejkendő élesen elütő fehérje, de tüzetesebb szemlélet után érezzük, miként oldódik föl a fehér élessége a festmény bronztónusában és vakon kezdünk figyelni arra, hogy ez a tehetség nekünk rr.er.nyi szépet szolgáltat. Egy nem egészen fiatal asszonyt ábrázol a festmény, aki karjaival a melléhez simuló kis gyermeket tart, egy csúnya kis vörös gyermeket, amint ezt a kicsikét szinte bámulja. Mégis az anyát látjuk, egy fejedelmi asszonyt, aki egy drága és értékes kincsre néz az anya 4