Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

50. Rudnay Gyula festményei

átölelő tekintetével. Ez az: anyaság, ez a királynéhoz hasonlítható anya, aki az ő nagy szeretetének templomában az ő nyögdicsélő gyermekét dédelgeti. A művész egyik portréjának felfogása is egészen sajátságos. „Bűnös" ezt az elnevezést adta a művész ennek a behízelgő, álnodozó vörös ruhás férfinak. Miért nevezte el büncsnek? Valószínűleg a rajta lévő kabátnál, a bolsevisták ismeretes viseleténél fogva, akit a vörös ruha szinte megbélyegez és amellyel Rudnay el is mondja a bűnösről a véleményt. A mi megállapításunk ennél a szomorú portrénál csupán az, mennyire uralkodik a képen a szép vörös szín és hogy az álmodozó fáradt szempillantással néz a jövőbe. Egy harmadik képe Rudnaynak egy asszonyt ábrázol, aki farakáson pihen. Goya is festett ilyen asszonyt ledöntött fával, ahogy az előttünk ismeretes. További hasonlatosságot Goyával nem fedeztünk föl az érdekes vásznon." Het Vaderland. (1921 ápr. 26): ,,Rudnay ma negyvenen felül van, mint föidmivesgyerek kezdte meg pályáját s olyan sikereket ért el, amelyek bennünket Velázquez, Goya és Breitnerre emlékeztetnek. Itt három festményét látjuk kiakasztva, amelyek közül a „Bűnös" a legerősebb a maga egyszerűségében, tisztaságában, a mély vörös, valamint a meleg barna és fekete színeknek nyugodtságával és harmóniájával. Ugyanezt adja vissza az ő Anyaságában is. Pihenő asszonya Goyára emlékeztet, de ha lehet is hasonlóságról beszélni, mindenesetre saját egyénisége is a legerősebben tolult előtérbe. Ezenkívül függ ezek mellett még egy tájképe is, amelyen az ő művészetének a legszebb kiforrottságát észlelhetjük." 5