Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

63. Rippl-Rónai József

Rippl-Rónai e kiállítása határkő a művész fejlődésében, az ő örök fejlődésében. Az ő művészete él, tehát lombosodik, egyre uj szint nyer, árnyalatokban gazdagszik, még pedig oly meglepő fordulatokban, mint egy regény. Már legutóbbi kiállításán pasztellfejein a szinek oly ritka árnyalataival lepte meg szemünket, a szinértékek összekapcsolásával olyan uj hatásokat teremtett, amelyek a dekoráció területén belül egyedülálló jelenséggé avatták szinte a ma élő egész művészetben. És ime, — amit e téren most hoz, az a művész elmélyedésének szinte utolérhetetlen kivirágzása: Önarcképére gondolunk, a lélekbe látás e remekére, Móricz Zsigmond arcképére gondolunk, a lelki élet elemzésének e megrázó erejű darabjára; a szinek és vonalaknak játszi szeszéllyel formálója itt a legmélyebb pszichológussá mélyült. És a siófoki sorozat: dekoratív képzelete itt üli diadalát. Világos, szinte fehér tónusok halovány árnyalataival kápráztató hatásokat hoz ki. Mértföldeket átölelő távlatokat teremt a színeknek 3