Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

63. Rippl-Rónai József

finoman kiszámított értékelésével. És a levegő, az ég megformálása! Ez egy uj terrénum volt számára, amelynek lehetőségeit eleddig nem olvasztotta be művészetébe, most itt uj motívumra bukkant és őt magát is meglepte, mily sok lehetőség rejlik benne, a gyöngéd érzések kifejezésétől a monumentális hatásig. A tájkép főeleme most az ég, nemcsak a balatoni képeken, de a somogyi tájképeken is, a levegő, a nagy levegő a tájkép hőse, a földiekkel játszó égi tüneményekre ügyel, hogy, mint levelében irja, „bemutasson egy nagy sorozatot az ébredő tavaszból, fázós, napos, nyári estéket, — olyanokat, amilyeneket akkor lát és élvez az ember, amikor a nagy hőség elől hűvös fal mellett vagy lombos, árnyékos fa tövében huzódunk meg s elnézünk a messzeségbe, a Balatonfelé, ahol néha a Badacsony kékes szegélyét véljük felfedezni ..." A szeme megint uj szincsudákra bukkant. Az emberismerete elmélyült. S a keze kezesen engedelmeskedik az uj csudák kiformálására. Művészete mesterségbéli tudásával egy értékű. Ez Rippl-Rónai művészetének mérlege. Nem csuda, ha szenvedelmes lelkesedéssel dolgozik. Látja a sok szépséget, mely körülveszi. „Istenem! hogy kell sietni ezek megrögzitésével, — irja levelében. 4