Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

48. 17. csoportkiállítás

kitetszik, rajzainak gazdag kollekciója is, hatalmas erejével, ezt igazolja, mert a Múzsák bölcsőjébe tették az egyszerűség nagy adományát s minél inkább gazdagodni fog természet megértésben, annál biztosabban fogja megtalálni a gazdagságból leszűrt egyszerűséget. Harmadik kiállítónk Jobbágyi-Gaiger Miklós, most másodszor jelenik meg itt a közönség előtt, de most megerősödve, kiteljesedve és alapvető tehetségét biztos készséggel kifejlesztve. Már első megjelenésekor feltűnt formamegoldásának lágy hullámvonala, színlátásának szűzi szemérmetessége, — most mindez fokozottabb mértékben és megtisztulva, legbelsőbb énjéből kitermelve áll elénk. Más szemmel látja ő a világot, mint társa, noha egyben megegyeznek: a természetnek véletlenszerűségeivel Jobbágyi-Gaiger sem éri be, szoros közelségben marad ugyan a természethez, de formalátásához alkalmazza. Ezt pedig az érzése befolyásolja. A gyöngéd, lágy, szentimentálisra hajló érzése, melynek megfelel a gyöngéd színharmóniák, a lágy átmenetek, az érzelmességet kifejező vonalmenetek keresése. Itt minden egymásból kinőni, finoman egybehajolni, étherikus tisztaságban lebegni látszik; ezek a női aktok a maguk gyöngéd hajladozásaikban, a gyengéden egybefonódó vonalvezetés egybeborulásaiban, az érzések fiatalos tisztaságában felolvadni látszanak. Alpesi levegője van a művészetének! És még egy megjegyzést! Szőnyi Rétinek, JobbágyiGaiger Ferenczy Károlynak volt a tanítványa. Tehát mindketten a nagybányai tradícióban nevelkedtek. S ha első megjelenésekor Jobbágyi-Gaigerben még visszhangzott is Ferenczy kései stilusa, — de most már abból messze kiemelkedve, a maga visióinak önálló, belülről kiépitett, saját ritmusba fogott formáját alakítja. 5