Az Ernst-Múzeum kiállításai 1920

45. 15. csoportkiállítás: Csáktornyai Zoltán, Herman Lipót, Iványi-Grünwald Béla, Kandó László, Zádor István, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Románné Goldzieher Klára

akinek szemében nem mosódnak el a formák, de nem is válnak el éles keményen, mert érzése erejével mindent egybemarkol, s tónusvezetése csalhatatlan biztonságával összefogja őket. A másik falon uj világ fogad: Iváriyi-Grünwald Béla a nagybányai mester, a felvidék levegőjének, a fenyvesekkel teli bércek kék egének egykori ábrázolója, ki most uj alkotások egy sorozatával lepi meg művészete hiveit. És milyen sorozattal?! A magyar életet hatalmas orchestrális hatásokban szólaltatja meg. A legegyszerűbb motívumokat felfokozza, formalátása erejével, monumentális hatásokká. A formalátásának ereje, e mesteri készség, most azután diadalt ül. Szerencsés ihlettel nyúlt az egyszerű motívumokhoz, — teszem : ökrök a Balaton partján, falusi udvar baromfival — de micsoda erő van vonalvezetésében, micsoda erő szinei gazdag árnyalataiban, milyen tagozás földje ritmusában, milyen elevenség ege szikrázásában! A monumentalitás nem függ a tárgytól, — az érzés, a felfogás, a világlátás nagysága a döntő tényező. Csudás párás levegőbe állított hármas figurális képében is a csoportelrendezés megkapó közvetlensége, — az a soha el nem tanulható, okoskodással és elgondolásokkal meg nem közelíthető egyszerűség, a kifejezés ereje, az cxpressivitás, amiről mások mostanság annyit szavalnak, de ami nála önkényt, a lelkéből szakad fel, — hatásának titka. Iványi-GriiwiL'ald Béla most eljutott fejlődésének 5