Az Ernst-Múzeum kiállításai 1920

45. 15. csoportkiállítás: Csáktornyai Zoltán, Herman Lipót, Iványi-Grünwald Béla, Kandó László, Zádor István, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Románné Goldzieher Klára

olyan csúcspontjára, az egyszerűség monumentális kifejezésére, ami művészetének fölfelé hajló ivében is jelentős állomás. íme mily gazdag az aratás, a magyar kultura milyen messzevilágitó példái ezek, mostani tragikus helyzetünknek mily reménytkeltő mozzanatai: egy sor magyar kép, diszei volnának minden kulturnép művészetének! A festőkhöz méltón csatlakozik a szobrász, KisfaludiStrobl Zsigmond, ki az ujabb szobrásznemzedéknek sokat igérő tagja volt eddig is, de most itt már nem Ígéretekkel jön: beteljesüléssel. Kisfaludi-Strobl művészi fejlődése utján elérkezett egy uj állomáshoz, ahol uj érzések uj formális megnyilatkozásaival találkozunk. A nyugodalmas vonalvezetéstől, mely mögött csöndes érzések lappangtak, elfordult egy uj világlátás felé, melyben hangot kellett adni a lázas, túlfűtött érzéseknek, a felfokozott formák hangsúlyozásának. Nyilát kilőtt atlétája a szenvedély paroxismusában fölhörög, minden izma kidagad, minden ereje egy pontban fut össze, minden vonala ezt az érzést szolgálja, minden érzése a szenvedelmes düh kitörésében egyesül. S mégis, — oly szerencsésen van az az egyetlen egy átmeneti pillanat megfogva, melyben a mozgásirányok összefutva egy percre megnyugodnak, hogy a következőben annál szenvedélyesebben kirobbanjanak, hogy nyugtalanító hatás helyett harmónia áll elő. Ez a mozgalmasság, melyet belső tüz táplál, kisebb-nagyobb erőben minden 6