Az Ernst-Múzeum kiállításai 1920

45. 15. csoportkiállítás: Csáktornyai Zoltán, Herman Lipót, Iványi-Grünwald Béla, Kandó László, Zádor István, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Románné Goldzieher Klára

Négy festő és egy rajzoló, egy szobrász és egy iparművész: imeuj csoportkiállitásunk gazdag termése. Ahány művész, annyi szín, ebből a földből, ebből a magyar humusból nőtt ki valamennyi, előttünk bontották ki szárnyaikat, magyar álmok, magyar érzések alakitói. Pedig a rajzoló, Zádor István, témákért a szomszédba ment. Beutazta a háború utáni Németországot, de ott is azt látta meg, amit itthon szokott látni, a festőiséget, a tónusokban kigyulladó fény és árny ellentéteket, a formákra rászálló tónusfátyolt, a nagyvárost, amint térproblémává válik, a házsorokat, amint világítási hatásokban gazdagon lelket, élő életet sugároznak. Az ő formalátása, melyet a karcoló tű finomságaival fejez ki kifogyhatatlan változatossággal, nem szakad el a természettől soha, de nem is válik szolgai követővé, mert átitatja azt a maga érzése melegével, mely ott lüktet bársonyos tónusának sonorikus erejében. Hermán Lipót képzelete gazdagon csapong a mesék, az álmok, a mítoszok, a faunok és nymphák, az istenek és hősök világában. Mind megannyi alkalom neki, hogy buja festőiségét végeláthatatlan formajátékokban alakithassa. A groteszk formákban és az idyllikus naivság dus3