Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

34. Ferenczy Károly, Béni, Noémi, Valér

megannyi megható dokumentuma. S minő művészi életé ? ! Telve a legszebb, legtisztább, legabszolutabb művészi kultusszal. Egy élet a művészetért, egy élet, melynek minden pillanata festői ideálok szolgálatában tölt, egy élet, melynek minden eredménye, a legszorgosabb kutatás, munka, odaadás mellett is, nem volt egyéb, mint művészet. Magát adta művészetében, de magát aztán egészen odaadta művészetének. Folytonos önkínzás, meg nem szűnő kutatás, pihenést nem ismerő munka,végtelenül átérzett természetmegfigyelés szintézise az ő művészete, mely számos fázison át elvezetett az igéretföldéhez, — már szinte látta a napot, mikor szeme lecsukódik. Első gyűjteményes kiállításakor, 1903-ban, a Nemzeti Szalon-ban, melyet Ernst Lajos vezetett, ezt az önvallomást irta Ferenczy Károly : „1896 óta Nagybányán lakom. A nagybányai gazdag természettel való communio közben fejlődtek ki bennem azok a művészi aspiratiók, a melyeknek hatása alatt az utolsó 6—7 év óta dolgozom : az egész természetben való gyönyörködésből jakadó vágy annak reprodukálására. Mint kifejezési mód, törekvésem — koloristikus naturalismus synthetikus alapon." Ez a törekvése végig vezethető egész pályáján. De csak az utolsó müveiben jutott el hozzá. Itt látjuk a valóság étherikus átszellemesitését, itt a szinthézis tiszta és tökéletes. Addig vagy a valóság volt uralkodó müveiben, 4