Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

34. Ferenczy Károly, Béni, Noémi, Valér

vagy az egyszerűsítés volt túlságosan elvont. A harmóniához azonban eljutott. Hogyan, mely eszközökkel, minő utakon, milyen módon ? Erről ez a mostani kiállítás sokat beszél. Nem mond el mindent — ahhoz hiányzanak itt főbb müvei — de igenis annak, ki olvasni tud a művészi alkotásokból, sok mindent elmond. Látjuk e vázlatokból, rajzokból, forgácsokból és kezdésekből, hogyan küzdött a kifejezési eszközökkel, hogy keresett, hogy talált, hogy jutott formájához, mindmegannyi beszédes jelvények ezek, ékesszóló tanuságtételek a művész belső életéről. Aztán van itt néhány ismert importáns munkája : drága hagyatéka a mesternek, kiforrott alkotásai szellemének. Összeszorult szívvel szemléljük itt őket, — a magyar művészet elösmert históriai dokumentumait. És újra köréje gyűltek gyermekei, — amit két év óta — apjuk emlékében! — alkottak, leteszik müvei mellé virágos koszorúnak/Az apai ház szelleme, mely a középkori művesek aszketikus müvészetkultuszával közel rokon vala, él bennök újra és továbbra is, a mesterség szeretete, az anyag tisztelete, az érzés tisztasága, a szent célok nemessége, a munka felemelő érzése. Most is formál, fest, rajzol, sző, himez, farag, mintáz, karcol, marat, öntet a három testvér, mindég magáért a munka szeretetéért, légies magamegfeledkezéssel, rajongó lélekkel. És kezük között ég a munka : a szobrász haladása szemmel látható, amint az archaikus formák mértani szépségeitől a valóság megfigyeléseihez hajlik, nemes 5