Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

34. Ferenczy Károly, Béni, Noémi, Valér

Még nincsen annak két esztendeje sem, hogy Ferenczy Károly gyermekeivel együtt ezekben a termekben rendezte utolsó kiállítását. Svájcból jött haza, hol hosszabb ideig gyógykezeltette magát. Vidám volt, nyugodt örömmel szemlélte gyermekeinek munkáit, gyönyörködött rózsáskertjének kivirágzásában. Aztán újra ágynak esett. És nem kelt fel többé. Ugy távozott el közülünk, mint egy futó árnyék. Itt hagyta maga után férfiasan nemes művészetét . . . Most összeszorult szívvel járunk e termekben, — hol egybegyüjtöttük művészi hagyatékát. A magunk harcos múltjának emlékei fogadnak. Minden kép része és jele, tanúbizonysága és szószólója annak a gazdag és eredményekben oly szép küzdelemnek, melyet a magyar modernség a maga esztétikai hitvallása mellett folytatott. E küzdelem zászlaján Ferenczy Károly neve ragyogott. Itt van az első nagybányai kiállítás plakátjának rajza : a kiindulás győzedelmes emléke, sorakozik melléje művészete minden fázisának egy-egy intim, műterme rejtekeiből előkerült darabja, rajz, vázlat, terv, kísérletezés, egy-egy felvillanó gondolat, egy megfigyelés megrögzítése, egy érzés fellobbanása, egy művészi élet 3