Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

33. Rudnay Gyula, Pásztor János

Goya vallomása : ,,Nekem a természet, Velasquez és Rembrandt a mesterem" nem adja Goyát. Ha elemezzük művészetét, akkor a természet, Velasquez és Rembrandton kivül marad ott még igen sok, amit csak Goya zsenije magyaráz meg : minden, ami korláttalan, zabolátlan, a fanatikus összevissza, a hatalmas és vad, a megragadó és lélekbemarkoló, mindez Goya lelkéből fakadt. Radnay Gyula művészetével is igy vagyunk. Vannak idegen elemei : Munkácsy és Goya, Rembrandt és a természet, — de mindezek fölött egységként, összekötő kapocsként ott lebeg az ő magyar lelke, mely visionárius erővel képeket teremt a legegyszerűbb jelenségekből, neki látomány az élet, álom a valóság, melynek groteszk formáit látja meg, szinfantomokat kap fel a földről és égből, szin-csudákat olvas ki a nyomorból, lázas érzéseket az életroncsokból, meghatottan áll meg a reggeli párában fürdő erdő szélén, zokog az esti fénynyel és fel-felrévedez egy megálmodott világban. ,,A művészet alapjában nemes, — monologizált az öreg Goethe, — azért nem riad vissza a művész az élet legközönségesebb jelenségétől sem." Mert csudák köszöntik mindenfelől. Egy vigyorgó paraszt, lovukat 3