Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

33. Rudnay Gyula, Pásztor János

hajszoló legények, a féleszű emberfajzat, a menekülő asszony ijedt ábrázatú gyerekeivel, csuda minden, az esti tüz vörös fénye, a kosárhordó asszony csendes álldogálása, a kozákroham szilaj irama, a vidám derű a verendán ünneplők arcán, az útszélen tántorgó hajléktalanok, a honját vesztett bujdosók vad hajszája, az ünnepi fényben proklamációt hallgatók nobilis mozdulata : látománynyá válik nála minden. Téglavörös és sötétbarna színfoltokból szikrázó fehér villog elő, groteszk formákba alakulva, sötét mélységekben kihangozva. Szinálmok lesznek az életélményekből, uj és sajátos erejű képekké alakulnak a legegyszerűbb életjelenségek. Mert ez az ember, hogy Dürer szavával éljek, innerlich voller Figur, imaginárius fénybe mártja alakjait, hogy egyszerre túlvilági képpé fokozza a kártyázó parasztokat, bibliai emlékeket lopjon be a csöndesen mulatozók figuráiba, messzemutató gondolatokat fűzzön egy tekintetbe, Krisztusi hangulatokat terjesztve a háború szimbolikus látományaiban. Együtt érez a hontalannal, könnyet ont a számüzöttel, vigyorog érzéki elteltségben, a bibliás hit egyszerűségét érezteti egy befelé néző tekintetben, minden álom, minden képzelődés, nála mindez élet fölött álló élet. Ez az ő világa most van kialakulóban, minekutánna negyvenedik esztendejéig paskolta kinos szivtelenséggel a kegyetlen élet, most aztán megszabadította és művész4