Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

Dr. Lázár Béla ünneplése

-5a nagyváradi Szigligeti társaság nevében magas szárnyalású beszéddel a művészet kultuszáról szólott. Ernst Lajos rámutatott arra, hogy a forradalmi szellem a művészetben mindent megelőzően nyilatkozott meg s ez alkalommal Lázár Béla nevére az Ernst-Muzeum közeli grafikai kiállítására három dijat tűzött ki. Volt tanítványai nevében végül dr Komlósi Gyula ügyvéd szólalt fel. Dr Lázár Béla a következő beszéddel válaszolt: Hölgyeim és Uraim! Tisztelt barátaim! Platón, a költő filozófus egyik allegóriájában a hegymászás fáradalmairól beszél, miközben alig látjuk a célt, csak meghajlott derékkal vonszoljuk fel magunkat a sziklás utakon. Megállva, vissza kell fordulnunk, hogy elibénk táruljon a megtett ut szépsége, hogy gyönyörködhessünk az előttünk feltűnő táj csodás látományaiban. Most én is, felfelé törekvő munka közben, visszapillantok a multamra. Rátok tekintve, orcáitokról multam egy-egy emléke sugárzik felém. Azóta, hogy a müncheni Lohengrin-kávéházban művészek közé kerültem, mind e pillanatig köztetek éltem barátaim, annyira köztetek, hogy szinte mindvégig egyazon baráti körben. A Lohengrinasztaltól itt van köztünk Vidor Emil s ha fizikailag nem is, de lélekben velünk van Lyka Károly. München után jött Páris, a Munkácsy-év, abból az időből is itt van köztünk Réti Pista barátunk, aki ott festette a „Bohémek karácsonyát", melyről szóló kritikával kezdődött tulajdonképpen műkritikusi pályafutásom. Aztán jöttek gyors egymásutánban a milleniumi év nagy eseménye, a Majális, a nagybányai kiállítások, a párisi világkiállítás igaztalan zsűrizése s mindez odavezetett, hogy a velencei kiállítás megszervezésére vállalkozzam. Feledhetetlen szép napok, akkor dolgoztam először együtt a művészekkel s akkor kötöttünk szoros, egy egész életre szóló barátságot. Csak emlékezzetek arra, mint bujt össze riadtan a hatalmat kezében tartó akadémikusok csoportja, mint küldött tiltakozó sürgönyt, mint lovallá fel Tóth Bélát, hogy Esti levélben támadja a moderneket, mint akik