Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919
Dr. Lázár Béla ünneplése
-6nem képviselik méltóan a magyar művészetet. De a felelet a sok muzeálisvásárlás és az olasz kritika elismerése volt. A kiállítás sikere után azonban az állam kicsavarta kezemből a folytatást, de a munkától elütni nem tudott. Három irányba indultam. Először is a vidéki propagandát kezdtem, jártam évtizedeken át városról-városra, nem zavart, ha előadás közben elaludt a villany, mint Szegeden, hol éppen Csók Istvánról beszéltem, két szál gyertya fénye mellett beszéltem tovább. Ha vonatom elkésett, mint egyszer Miskolcon, berohantam a terembe bundástól és a zsúfolt teremben várakozó hallgatóságnak lihegve kezdtem el beszélni. Hogy ezekre az előadásokra szükség volt, bizonyitja a pozsonyi esetem. Heteken át tartózkodtam Pozsonyban, gyűjtöttem Fadrusz János életrajzához az adatokat. A Toldy Ferenc-kör részéről felkértek, hogy tartsak előadást, minthogy pedig éppen azidétt készült el egy tanulmányom Ferenczy Károlyról, szívesen vállalkoztam. Az előadás előtti napon, délben, jövök haza a szállásomra, ott vár rám a Toldy-kör elnöke, egy méltóságos úr és izgatottan mondja, hogy mennyire tűkön ülve várakozik, — tegnap ugyanis választmányi ülés volt, amelyen elhatározták, hogyha már előadást tartok Ferenczy Károlyról, hát sürgönyözzek a művésznek, hogy koszt vasz koszt, gyöjjön Pozsonyba és énekeljen egy pár kupiét . . . A propaganda másik iránya a fővárosra terjedt ki. Itt irtam este a Magyar Újságba, reggel a Magyar Nemzetbe, hetenkint a Magyar Géniuszba, havonkint a Magyar Szalonba, kéthavonkint a Művészetbe — megkezdtem a Miénknél a kiállítást magyarázó füzeteket és később a Modern Művészet cimmel külön lapot adtam ki. Ezenközben éjjel tanultam, délelőtt tanítottam, vittem a növendékeimet a kiállításokba, tartottam nekik 12 órás külön műtörténeti kurzusokat, a felnőtteknek a Szabad Lyceumban, a kereskedőknek a Csarnokban, a tanitóknak az Otthonukban, a pedagógusoknak a Pedagógiai Társaságban, a filozófusoknak a Filozófiai Társaságban, az Íróknak a Petőfi- és Kisfaludy-társaságban, a mágnásoknak a Műbarátok körében, az egyetemi hallgatóknak a Főiskolai tanfolyamon, beszéltem a kollektív kiállításokon, Fényesnél, Szinyeinél, Rippl-Rónainál, a Művészházban, lenn pedig várt a
