Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

36. Nyolcadik csoportkiállítás: Iványi-Grünwald Béla, Kandó László, Perlroth-Csaba, Csáktornyai Zoltán, Pólya Tibor, Heller Andor

vezeti csodagyerekek. Ezeknél azonban többnyire csak korukhoz képest ritka tökélyre fejlesztett előadóművészeiről lehet beszélni. A képzőművészetben ennek — ha nem is pontosan — a mesterművek másolása felelne meg. De itt. nem erről van szó. A természet művészi meglátása és eredeti ábrázolása jelentkezik szokatlan készséggel a kis Heller fiúnál, — ez pedig a korai zeneszerzői tehetségnek felelne meg, aminővel Mozartnál, Haydnnál, Beethovennél, Mendelssonnál stb. találkoztunk. A képzőművészet terén ez a jelenség kissé szokatlan. De azért Dürer, Van Dyck, Rafael, Holbein, Lueas van Leyden, Menzel stb. neve azonnal eszünkbe jut, — mindnyájan egész kora ifjúságiikban jelét adták nem mindennapi alakító készségüknek. Amennyire ránkmaradt korai rajzaikból láthatjuk, tehetségük ereje, sőt színezete is megnyilatkozott gyermek és ifjúkori müveikben. Dürer 13 éves korából való önarcképe már a karakter részletező visszaadását keresi s ifjúkori rajzain is visszatükröződik idegen hatások befogadására való készsége, de egyéniségébe való beolvasztásánlak képessége is. Rafael kezdettől fogva idegen mintákból indul ki. de uralkodó jellemvonásával, hogy t. i. régi témákba önálló változatokat visz be, már itt is találkozunk. Menzel ifjúkori rajzaiban is benne van a későbbi ember. Szinte sohasem volt gyermek. 6