Az Ernst-Múzeum kiállításai 1917

27. Magyar mesterek ötödik csoportkiállítása: André, Koszta, Zombory

ELÖLJÁRÓ BESZÉD Megkezdjük immár ötödik művészi évadunkat a vi­lágfelfordulás borzalmai között is, fennen lobogtatva a kultura, jelesen a magyar kultura szent lobogóját. Ifjú királyunk trónralépte és Szent István koroná­jával megilletése a magyar művészek lelkében nagy él­mény volt, melynek művészi formájával küzködnek, ke­resve a legkülönbözőbb, annak megfelelő, de egyénisé­gükkel harmonizáló kifejező formát. A koronázási ké­peknek az a kis gyűjteménye, melyet most bemuta­tunk, csak egy része ennek a mozgalomnak, csak váz­latok, tervek, álmok, melyek békésebb időkre és kiala­kításra, kivitelre várnak. A három magyar festő, kiket bemutatunk, az ujabb művésznemzedék kialakult, kész, a magyar művészetet gazdagító egyénisége. André Rezső csak lelkében magyar, csak mivelődé­sének alapelemei gyökereznek a magyar kulturában, de. művészete végső formái idegenben, jelesen a német kul­turában alakultak ki. Valami lágy, zengzetes, álmodozó mimosa-lélek, ki ha megszólal, sordinot tesz a hang­jára. Művészetében is ez a világ, ez a fátyolba borult 3

Next

/
Thumbnails
Contents