Az Ernst-Múzeum kiállításai 1916

26. Magyar mesterek negyedik csoportkiállítása

művészetben nem a motívum a lényeges, azt átveheti az egyik nép a másiktól s át is veszi, — igy tett a francia is mindég — pl. a románkorban vagy a renaissanceban,—az a fontos, hogy mit csinált belőle ? Dürer olasz hatás alatt is állott, de azért német művész maradt mindvégig. Az a művészet, mely a maga érzése szerint alakítja át az átvett motívumokat, nemzetivé lesz mindenkor. Az érzés a lényeges a művészetben. Ez a frontáttörés tehát nem sikerült a franciáknak, — a szellemi párbajban visszaverettek, — minket azonban éppen ezzel a kiállítással kapcsolatban érdekel a probléma. Ime felszínre került Than Mór hagyatéka, egy előbbi kiállításunk Than kollekciójának visszhangjaként, s most újra felveti a kérdést: mit csinált Than a bécsi Rahlhatásból ? Hozzájárul ehhez az a másik alkalom, — melyet Lotz Károlynak egy most kiállított képsorozata teremtett meg, — miként vette át és dolgozta fel ugyanazon Rahl hatását, Thantól eltérőleg, a másik magyar mester Lotz, pedig ők ketten sokat dolgoztak együtt s mégis megőrizték az egyéniségüket is mindvégig. A figyelmes szemlélő előtt a tanulságok hosszú sora kínálkozik e kiállításunkkal kapcsolatban: látjuk az egyik mestert, Thant, vázlataiban sötét, mélytüzű színharmóniákká átformálni a szinte egyszínű Rahlemlékeket, látjuk Lotzot, amint még erősen bécsi mesterének hatása alatt áll tónusharmóniáiban, de kompo4