Az Ernst-Múzeum kiállításai 1916

26. Magyar mesterek negyedik csoportkiállítása

zicióiban már fel-felszabadul, játszi képzeletének szárnya meglibben és a formák könnyed alakítása mind egyénibbé válik nála is. A magyar művészettörténet nagy értékeket nyer ezzel a Than-kollekcióval, a mester műhelyébe pillanthatunk be és képzelete működését figyelhetjük meg, —* azt, miként alakulnak ki benyomásai és miként fognak tüzet szinei? Tavalyi Lotz-kiállitásunkat pedig ez a freskósorozat igen jelentősen egészíti ki. Egyenesen Bécsből jött haza Lotz, mikor Ádám Károly főherceg Sándor-utcai palotája számára megalkotta e szalóndiszeit, felszabadulni látjuk itt őt a hagyományos színlátásból, — tónusfinomságokat figyelhetünk meg, melyek aztán a mester legbecsesebb értékeivé válnak. Ha visszagondolunk Lotz tavalyi emlékkiállítására, mely a nagymestert szinei pompájában tárta fel előttünk, a modern művészethez való átmenet érthetőbbé válik. Látjuk ezt Iványi-Grünwald itt látható régebbi műveinél is. A fejlődés nem ugrás. Ami a moderneket összeköti a régi magyar mesterekkel: színlátásuk mélytüzü ereje. Kolorisztikus talentum a magyar művész mindég. Különösen áll ez azonban Thorma Jánosra, aki ujabb műveiben a szín felfokozására, a világ szines jelenségeinek gazdag harmonizálásban való visszaadására törekszik. Ritkán jelenik meg a művészi élet nyil5