Az Ernst-Múzeum kiállításai 1916

24. Magyar mesterek harmadik csoportkiállítása

Művészgárdánkat is kibővítjük: Feiks Alfréd és Jenő bemutatásával. Alfréd Monticellire emlékeztet, de művészetét nem mint a délfrancia mester kolorisztikus hatásokra, inkább tónusharmoniákra vezeti vissza; Jenő a francia impresszionisták módján az elillanó hatásokat keresi, a mozdulatok extraktumát, a végső formulákat, a leegyszerűsített mozgást. Most mutatjuk be Faragó Géza karrikaturáit is, aki a maga gazdag torzitó tehetségével a háború groteszk ábrázolásával mulattat. Csodálatos, mint találja el alakjainak azt a vonását, mely jellemük gyengéjét leplezi le, a formákon keresztül a lelket revelálja, a lélek gyengeségét, kicsinyességét vagy gonoszságát, egyetlen formulára vezetve őket vissza, leleplezve, szinte meztelenre vetkőztetve le őket, még pedig az ő groteszkre hajlamos, csúfondáros tehetségével oly kegyetlenül, hogy alakjain szinte gyűlölködve nevetünk. Elösmerte ezt müncheni kiállítása alkalmával a német kritika is : ,,Wie der Ungar dem Vierverband die Levieten liest, olvassuk egyik kritikájában — das ist an Gründlichkeit und urkomischer Wirkung kaum zu überbieten". A szobrászatot Kisfaludi Stróbl Zsigmond képviseli, aki egy sor arcképszoborral mutatkozik be, előkelő ápolónőket örökítve meg, akik ilykép karitatív működésűk emlékét kiváló művészi alkotásokban őrizhetik meg. S végül kegyeletünknek áldozunk ismét, Plány Ervin hagyatékának bemutatásával. Az Ernst-Muzeum megalapításánál jelentős szolgálatokat köszönhetünk 6