Az Ernst-Múzeum kiállításai 1916

24. Magyar mesterek harmadik csoportkiállítása

neki, aki a művészetért nemesen lelkesedő egész lényével állott közös ideáljaink szolgálatába. Művészi fejlődését kezdettől fogva nagy érdekkel figyeltem, hiszen tőlem kapta az impulzust, még a középiskola padjain, a művészet iránti érdeklődésre is. Nem tartozott a gyorsan fejlődő tehetségek közé. Mély lelki életet élt s erősen küzdött az anyaggal. De szemlátomást fejlődött és tehetsége mind erősebben, mind határozottabban bontakozott ki s ebben a fejlődésben akadályozta meg a háború, melynek első hirére önként jelentkezett s amint az életben minden kötelességének egész odaadással élt, épp oly lelkiismeretesen felelt meg hazafiúi feladatának is, sajnos, a kegyetlen végzet időnap előtt utolérte. Lévay József, a mi patriarchalis korban élő nagy költőnk, megható szavakban emlékezett meg róla kedves nagyanyjához irt levelében: „Fölemelő is, lesújtó is arra gondolni — irta Lévay József —, hogy Ervint oly ifjan, annyi nemes tulajdonságok birtokában, oly szép reményekkel biztató jövő előtt kivánta dicső áldozatul a haza. Nagy részvét, nagy közbecsülés mellett vonult be ifjú kartársainak menyei seregébe. Áldva marad emléke!" Dr. Lázár Béla. 7