Az Ernst-Múzeum kiállításai 1916

24. Magyar mesterek harmadik csoportkiállítása

viz jelenségeibe, kezdte megfigyelni a viz felületének, anyagának, színének és tükröződésének igazságait, de kora halála megakadályozta, hogy végleges eredményekhez juthasson. Most végre egyszerre két festője is akadt. Szinyei Mer se Pál előtt nem ismeretlen világ a viz. A starenbergi tó tükörén már 1872-ben megfigyelte a fürdőház tükröződését, a Mare azurro kék ege alatt is szikrát szórnak a hullámok, sőt most is bemutatunk egy egészen korai viztanulmányát (1868-ból). Hogy a nyáron a Balatonhoz került, a mestert munkára ihlette a Balaton vize. A viz titkai fogták meg képzeletét, a viz életének tanulmányozásába merült, a viz anyagának visszaadása izgatta. Ő — a vérbeli kolorista — most is a Balaton színjelenségeiből indult ki, ábrázolva a csöndes víztükröt, mely az ég tónusához alkalmazkodik, amint az ég, — a világítás és szinhatás forrása,— ott tükröződik a hullámokban egyszer zöldes, egyszer sárgás reflexekbe merítve tükörét. A háborgó vízzel is megbirkózik, amint erős hullámtörésben rohan az ár, himbálózó habot verve, szinte halljuk a fehér macskák sikongását s ami üzi-hajtja őket, a szél visongását. Majd odaállunk a fonyódi sziklás partra, lenézünk a mélybe és szinte ugy véljük, hogy a viz tükre emelkedik, kék vize szállszáll felénk a magasba, egybeolvadva az éggel ragyogó tisztaságban . . . Csók Istvánt a Balaton más jelenségei vonzották Eleinte őt inkább a parti élet, a homokban hancúrozó, 4