Az Ernst-Múzeum kiállításai 1916

24. Magyar mesterek harmadik csoportkiállítása

A magyar amatőrvilágnak egy nagy meglepetéssel szolgálunk: csak nemrég ünnepeltük Szinyei Merse Pál hetvenéves jubileumát és a mester most egy sor uj képpel jelenik meg, válaszul az ünneplésre. Uj képekkel, érzésben és tárgyban, színlátásban és hangulatban uj ez a sorozat, a mester a magyar világ egyik legnagyobb csodájához, a Balatonhoz fordult, hogy ifjúi erőben ábrázolja szincsudáit. Évek óta panaszlom, hogy a Balatonnak még mindig nincs festője, hogy a leggyönyörűbb művészi hatásokban oly gazdag tavunk még nem találta meg festőpoétáját. „Mészöly Géza— irtam volt 1912-ben — mármár közelébe férkőzött, de a szemében maradt müncheni sárgászöld tónus egyformaságába merítette. A partról nézte s inkább a parti részletet, semmint a vizet szemléltette. Az ujabbak közül Vaszaryt is érdekelte, de neki is inkább formajelenség volt, semmint élő lény, sajátos temperamentummal, határozott sajátosságokkal nem kereste egyéni jellemvonásait, viztitkait, atmoszférikus csodáit, pedig ezekből fogják kiszakítani — ha eljő a festője — művészi szépségeit".*) Mihalik is foglalkozott vele egy darabig, néhány müvében belemerült a *) Tizenhárom magyar festő. 149. 1. 3