Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

17. Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása

előbb Macon-ban, aztán Chartreuse-ben, fogolytáborban helyezték el. Mindent elkövetett, hogy igazát megvédje, hogy legalább helyzetén javíthasson. A magyar kormány is közbenjárt, francia művészbarátai, Maillol a szobrász, Denis a festő tanácsokkal látták el, beajánlották újságíró ösmerőseiknek, hogy azok járják ki neki a szabadulás lehetőségét. Végül, hosszú kilenc hónapi zaklatás után, minekutána orvosilag igazolta, hogy katonai szolgálatra alkalmatlan, — kiengedték Svájcba, s onnét aztán hazajöhetett. Ő csakugyan átélt egy darab háborút, — mint önkénytelen különítmény. Ezalatt aztán tele szívta a lelkét benyomásokkal. Különben is rendkívül fogékony a mozgás és az azt kifejező vonal iránt. Kevés művész gyűjtött össze annyi részletmegfigyelést, hogy végül is eljuthasson a legegyszerübbhöz. Mert ez Rippl-Rónai művészetének legmélyebb titka. A mozgásban levő, örökös átváltozásban élő természetet figyeli meg, hogy meglássa és megkeresse mindenben a legegyénibb jellemvonást, kitűnő érzékkel a kiadatlan mozdulatok titkai iránt, amiáltal művészete az egyedül való, ritka gesztusok és a lelki életet leleplező mozzanatok titokzatos kifejezései. De mindez nem természethalmozás, — ellenkezőleg, csupa kihagyás, elvonatkozás, kiemelés. Mint a gyermekrajznál és a primitív -művészetnél, mint a japán és főleg a kinaiknál látható, csak a jellegzetes hat a képzeletére, — innen egyszerűsége, naivitása, művészetének két fő alapsajátossága. 28