Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

17. Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása

Hogy ezt a jellegzetest kikereshesse, bele kell mélyednie tárgyába. Ezért oly szorgalmas Rippl-Rónai, ő rajzolva tanul, főleg, ha új és ösmeretlen mozgás lehetőségek közé kerül. Nem lephet meg tehát senkit, hogy a francia internáltatását művészileg oly fényesen kihasználta. Az izgatott kis francia falú utcája és népessége, ijedelme, afalusi emberek felfokozott lelki élete, melyben úgy tükröződik a háború, mint a tengerszemben az óceán vihara, — ott állott mindez előtte, egy sereg új mozgás, melyek karakterisztikumait lekapni és megrögzíteni lelki élvezet és megnyugvás volt egyszerre. Közben, mialatt bezárkozott az elátkozott issy-l'Éveque-i kertbe, mely nyugodt volt és csendes és nem fogadott be semmit a távoli harctér borzalmaiból, egy üvegálom kompozíciója ébredt fel lelkében, melyet az Iparművészeti Muzeum számára készített el. Aztán megváltozott a színtér: internáltak közé kerül, egy bortermelő kisvárosba, majd egy börtönné átformált kolostorba, csupa idegen arc, idegen gesztus, idegen gondolat közé. Ezek misztikuma megfogja. Emberfejek maszkjait teremtj meg. Formák, szinek szimbólumokká válnak. Léptennyomon titkok veszik körül. S ő egyenkint tépi le leplüket. Százával csinálja vázlatait, hogy megkeresse ennek a sok új benyomásnak az egységes képét. De végül is kiderül, hogy az összbenyomás: maga ez az idegesen nyugtalan sok száz részlet. Egy hihetetlenül grandiózus kép kerekedik ki belőlük: egy formáról-formára röppenő, a benyomások 29