Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

17. Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása

SVÁJCBAN. Amint felültünk a villamosra, a két őr Józsi bácsival kezdett diskurálgatni, hogyan tetszik a város. A direktor mondhatta nekik, legyenek kedvesek és ne hivataloskodjanak sokat velünk. Egész utazásunk alatt a legszebb bánásmódban volt részünk, formálisan kiszolgáltak bennünket, vizet, kenyeret, kávét hoztak, bármit, amit az emberek kívántak. Mindenben a segítségünkre voltak, igaz, hogy ez máskép nem is lehetett, mert az ajtókat a kupén leolmozták, kimenésről szó sem lehetett. Nem is hiszem, hogy valaki is kikívánkozott volna — francia területen. Ki-kitekintgettünk az ablakon, hol is vagyunk már, közeledünk-e a határhoz? A várva várt Svájchoz, ahol a szent „szabadság" vár ránk. Pedig ott sem voltunk még szabadok, mert mindjárt megérkezésünkkor a svájci hatóság kezébe kerültünk, átvettek bennünket és vittek az állomáshoz közel fekvő vendéglőbe ebédelni, isten tudja, kinek a számlájára. Minden család kapott egy külön kis asztalt — kétféle könnyű ételt, ami még hasonlított a chartreusihez, a különbség az volt, hogy tisztábbnak látszott és hogy még ki is szolgáltak bennünket. Azután rendőrök kisértek el csomósán a városon végig, oda, ahol estig meghúzhatta magát ez a különös sokféle nemzetiségű szegény társaság. A vöröskereszt-egylet lokalitásába vittek, ahol nagy úridámák szólítottak meg bennünket 22