Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913

3. Zuloaga Ignacio, Brangwyn Frank

villanyosok, a párisi divatot követő nők, szóval a haladó Spanyolország rossz néven vette a hires mester közönyét. De művészetének érzéki elemei fellázították a spanyol prüdériát, mert amit lát és érez, azt ő minden titkolódzás nélkül, szépitgetések hiján, ábrázolta. Festőkkel állítot­ták szembe, akikkel logikusan össze sem hasonlítható, Sarolla y Bastida-val, Anglada-val és Rusinol-lal, kik­nek művészete az impresszionizmusban gyökeredzik, s más célzatokat követ, mint a Zuloagáé. Azok realiz­musa a természet változó jelenségeinek ábrázolása, Zuloaga, aki összefoglaló természetmegfigyelésre törek­szik és inkább érzésből és emlékezetből komponál és te­remt, nem abban az értelemben realista, mint Sorolla, aki a természetet ugyan csodálatosan utánozza, de nem interpretálja. Zuloaga előszeretete a pusztuló Ó-Spanyolország iránt a haladó érzésű spanyolokat nem elégítette ki, de elfeledték, hogy a lényeg itt az ábrázolás módja és Zuloaga e törpéket és koldusokat, e parasztokat és tüzes­szemü leányokat előadása igaz voltával és erejével a nagy művészet stílusának magaslataiba emelte. Eljárása, felfogása és kivitele egészen klasszikus; nézzük, mint tudja néhány széles folttal a nő mosolyát ábrázolni, mint elevenít meg egy tekintetet, mint épit fel egy hom­lokot ; figyeljék meg, hogy öt-hat életnagyságú alakot hogy tud egyesíteni vásznán, tekintsék feketéjét, szür­kéit, a módot, ahogy egy kezet, egy virágot ábrázol. A régi mesterek egész tudása és minden merészsége egyesül benne, csak némely tónus finom egymásba olvasz­tásában, az árnyék kezelésében találunk összefüggést a modern technikával, soha a rajz hátrányára. Soha sem rajzolt festő nagyobb tűzzel és megkapóbb, mesteribb 7

Next

/
Thumbnails
Contents