Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913

3. Zuloaga Ignacio, Brangwyn Frank

ban él, ezt műteremmé átalakitja s ott vad szenvedélylyel dolgozik. Párisi tartózkodása alatt folytatja működését minden disz nélkül való műtermében, ahol csak festőállványok és képek voltak láthatók, de falain minden szőnyegnél értékesebb diszként Goya és Greco festményei függenek, melyeket Zuloaga okosan és szenvedélyesen már évek óta gyűjtött, már akkor, amikor a Greco-láznak hire-hamva sem volt. Mert Grecohoz rokonérzés csatolja. Zuloaga művészetének szembeszökő tulajdonsága, a dolgok tömegének ábrázolására való törekvés, még pedig klasszikus formában és stílusban. Nemcsak hogy nem hagyta magát az impresszionista eszthetikától befolyásoltatni, hanem egész működése — ami a stilust és technikát illeti — egyenes tagadása ennek az eszthetikának. Az impresszionista mindenekelőtt a fény hatását figyeli a tárgyakon s igyekszik a legfinomabb effektusokat kifejezni ; a pillanatot rögzíti meg és a fénynek pillanatról-pillanatra kialakuló változásait követi ; a tárgyak közt hullámzó levegő az impresszionista festmény igazi tárgya. Ezzel ellentétben Zuloaga eltökélt szándéka az atmoszféra igazságaival és a pillanathatások változásaival mit sem törődni. Ebben rokon a barbizoni mesterekkel, rokon a nagy hollandokkal, sőt a XVI. és XVII. század nagy klasszikusaival is. Rousseau, de Ruysdael, Hobbema és Rembrandt, sőt Tizian is a táj és alakok szintetikus állandó jellegét igyekeztek megőrizni. Természetesen észrevették ők a fény sajátos hatásait is, de nagy céljuk mégis csak az volt, hogy a pillanathatások és az atmoszféra változó játékának mellőzésével a dolgok typikus valóját fejezzék ki. Tájaiknak és alakjaiknak egyéni, külön harmónia-törvényeknek alá4