Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913

6. Francia impresszionisták (Manet), Herman Lipót

és az ég : kék és zöld szintenger, melybe a fövény sárgája és az alakok ruhájának helyi szine bele van érezve. A következő évek problémája az alak kiemelése a háttérből, a CSOLNAKBAN c. művétől kezdve egészen LATHU1LLE APÁNÁL c. képe-ig, főleg a reliefkérdéssel foglalkozik, a szétszórt világítással kombinálva. Monet lehetőleg kitért előle, egy-két kísérletet leszámítva, alakjait alárendelte a háttérnek, nála a természet magába olvasztja az alakot, neki csak egy színfolt az ember. Ellenben Manet-t az ember, mint egyén, mint alak, sokkal jobban érdekelte, semhogy belenyugodott volna abba, hogy a háttér elnyomhassa. Megfigyelte ugyan a szétszórt világítás hatását a formákra, de különkülön, részletről-részletre, hogy az igy elemezett részletekből állítson össze egységet. A reflexek melyekből a formák kialakulnak, feloldották a kontúrokat. Hol van már az OLYMPIA kontur-pántja ? ! Most az alak viszonyba van állítva természetes környezetével, főleg a levegős háttérrel, melyet az együtt és egyszerre meglátott szinhalmazból szenvedelmes ecsetkezeléssel igyekszik kiemelni. Fairé du premier coup ce qu'on voit,—hirdeti Manet s látja, hogy a szinegység száz meg száz szinrészlet összeolvadása s ezt a szinegységet csak sok színnek a vásznon való, hirtelen, az optikai benyomás sugallatára való egymásba vonásával hozhatja ki. Koloritja gazdag színkeverés eredménye s az ecsetvezetéssel irányítja formafelfogásunkat, izgatja tapintási érzékünket és segiti elő a reliefhatást. o 4 <s>