Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913

6. Francia impresszionisták (Manet), Herman Lipót

Ez a kolorit a legdifferenciáltabb és legtisztább színekből alakul. Mikor Monethez megy, 1874-ben, még magával vitte barna festékeit, az aszfaltot, az okkert. MONET KERTJÉBEN c. műve egyik első vázlatán tisztán látni az aszfaltaláfestést. De később megtisztítja palettáját és az alapszínek keverésével ragyogó kolorithoz jut. Pleinair-arcképeiben ezzel a kolorittal igyekszik aztán karaktert adni alakjainak, főleg a napsugaras tájban sétáló fiatal asszonyainak, kiket a sok szin, mint gazdag szinkoszoru, ölel át, — megteremtve az ifjúság, a tavasz gyöngéd illusióját. A pleinairben szerzett tapasztalatokat átviszi az interieur-be, amint ezt A TÉLIKERTBEN, NANÁ-ban, a BARAFOLIE BERGÉRE-ben láthatjuk. A világoskék tónusok gazdag skáláját a szabad fényben látta meg, melyet a nagy, széles ablakokon át bevezetett a szoba belsejébe, hogy egyenletes, árnyéktalan megvilágítással minél nagyobb világosságba állítsa a színeket, a reflexek gazdag játékában. NANÁ-ban a lokális szinek legmélyebbje a vörös tónus, mely fokozatosan emelkedik a kék és fehérig, szoros átmenetben, zárt skálában, az igen gazdag kolorit elemeit alkotva. A TÉLI KERTBEN éppen ezzel a gazdag kolorittal teremt plasztikai értékeket, nemcsak az alakok testiségét, de a tér mélységét is éreztetve, szinte minden árnyékhatás nélkül. Legutolsó műveiben, a RUE DE BERNE-ben, aRUEILI VILLÁ-ban a legegyszerűbb, semmitmondó motívumokkal, éppen ezzel a művészi szinösszecsengéssel gyönyörű szinmeló~t* 5