Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - B. A Nemzeti Galéria a Budavári Palotában

szocialista mecenatúra jelenlegi formája és a múzeumpolitika, mint a közművelődés egyik legfontosabb eszköze? És ha netán így volna: a művész-zsűrik helyett nem lehetne-e nagyobb szerephez juttatni a leendő tulajdonosokat, a múzeumok szakembereit, a muzeológusokat és művészettörténészeket az állami vásárlásokban? Igaz, hogy a mecenatúrának nem múzeumok létrehozása az elsőrendű célja. De milyen mecenatúra az, amelyik megbukik a múzeum vizsgáján?'' 794 (Kiemelés az eredetiben. S. K.) A Nemzeti Galéria állandó kiállításainak terveihez mások is hozzászóltak, ám a fentiekhez hasonlóan szinte kizárólag a kortárs múzeum funkciójának kérdését boncolgatták.

795 Az élő és a történeti művészet antinómiájáról van szó, amelyet a Szépművészeti Múzeum kapcsán - mint korábban szóltunk róla - már annak megalapítása után sokan kritikával illettek, és amelyre szinte egyedül Petrovics Elek tudott valamilyen érvényes választ adni a harmincas években. A hetvenes években ez a probléma nem csupán a múzeumi vásárlások rendszerét érintette, hanem - akkor még nem teljes mélységében felismerten - a történeti szemlélet érvényesülésének kérdését is. Pogány 1973-ban írt tervezete a történetiség problémáját nem fejti ki részletesen, javaslata azonban, miszerint a kortárs művészet csak bizonyos idő elteltével, utólagos válogatás után kerüljön be a múzeum leltári állományába, arra utal, tisztában volt a probléma lényegével. Joggal vélhetjük, hogy szerette volna az intézményt megóvni attól, hogy az élő művészetet érintő állománya pusztán az éppen aktuális állami mecenatúra hü tükörképe legyen. Úgy vélem, a hetvenes évek elején ez a cél volt a legtöbb, amelyet reálisan kitűzhetett, s mely óhaja csak egy évtized múltán kezdett kiteljesedni.

796 A hetvenes évek végén és a nyolcvanas években a kortárs művészettel kapcsolatos gyűjteményezési és kiállítási feladatok és szempontok ugyanis jelentős változáson mentek át, a végleges megoldás azonban csak a kilencvenes években formálódott ki a külön Kortárs Művészeti Múzeum - a Ludwig Múzeum - megalapításával, amelyről később kell szólnunk.

797 Az 1973-as tervtárgyalás: a Nemzeti Galéria az offenzív kultúrpolitika árnyékában Azon az 1973 januárjában lezajlott tervtárgyaláson, amelyen elsütötték a pisztolyt a várba történő felköltözésre, továbbá a régi magyar anyag átvételére és a kortárs gyűjtemény megalakítására, további feladatokat is kapott a múzeum vezetése. Ezek egy része szoros kapcsolatban állt a korszak sajátos, fentebb „offenzívként" jellemzett kultúrpolitikai igényeivel, azokkal a tendenciákkal, amelyek a kultúra valamiféle felülről való - oktrojált - terjesztésének politikai elképzeléséiről tanúskodtak. A tárgyalás jegyzőkönyve szerint a Galériának az új helyen „fokozott gonddal kell ellátni a népművelési feladatokat". Ennek feltétele egy „aktív népművelési csoport létrehozása".

798 Hogy annak mi lenne a dolga, kiderül a pontokba szedett minisztériumi igényekből: „Fordítsanak nagyobb figyelmet a peremkerületek, üzemek kiállítási igényeire"; „Nyújtsanak letéti anyaggal segítséget a kecskeméti naiv gyűjtemény létrehozásához", „Fejlesszék tovább az 1972ben már megkezdett idegen nyelvű tárlatvezetéseket az Idegenforgalmi Tanács segítségével". A továbbiakat nem is soroljuk. Olyan feladatok ezek, melyek a népmüvelés akkori fogalmával és gyakorlatával függtek össze, és korábban nem kaptak ehhez hasonló hangsúlyt. Összefoglalva: a Galéria 1973-as tervéhez „leosztott" minisztériumi igényeket a korszakra igencsak jellemző irracionális kívánalomözön hatotta át. Mintha a feladatokat nem is azzal a céllal tűzték volna ki, hogy azokat végre is lehessen hajtani, hanem mintegy a felsőbb utasítások végrehajtásának bizonyságaképpen. Reálisan nehezen gondolható el ugyanis, hogy a múzeumi állomány költöztetésén, s az ezzel járó leltári revízión kívül 1973-ban más feladatok is valóban fontosak és elvégezhetőek lettek volna. Ezek a - főként népművelési indíttatású - igények azonban végső soron nem is a minisztérium Múzeumi Főosztályától, hanem más, felettes - párt- - fórumoktól eredtek. Közművelődés: erőltetett menet, 1973-1980 1970-től kezdve a nyilvánosságban is egyre több szó esett a kulturális intézmények működésének nem kellő hatékonyságáról.

799 Kutatások is folytak e téren, melyekből hamarosan kiviláglottak a korábbi népművelési intézményrendszer válságának tényei. A „népmüvelés" helyett az új szemlélet jegyében a „közművelődés" került előtérbe, mely immár feltételezte az egyén és a közösség új viszonyát.

s,)<) Aczél György az 1974-ben rendezett közművelődés politikai tanácskozáson tartott beszédében tért ki erre: „a kulturális munka nem reszort- vagy szektorfeladat, hanem szocialista társadalmi program, amelyből minden ágazatnak, minden tárcának és szervnek részt kell vállalnia." Az új művelődési program Aczél szerint az egyéntől is erőfeszítéseket kíván. A művészet terén például száműzni kell azt a helytelen felfogást, miszerint „erőfeszítés nélkül el lehet sajátítani szellemi értékeket". (Kiemelések az eredetiben.)"

1

" Maga a közművelődési párthatározat 1974-ben született meg.

802 A párthatározat szolgált azután alapjául az 1976-ban hatályossá váló közművelődési törvénynek. E szerint a közművelődésben való 794 Vadas 1973, 10. 795 Hárs Éva a vidéki múzeumok nevében tiltakozik az. ellen, hogy az állami vásárlásokból eredő, ám a Galéria számára az idők során nem megfelelőnek talált anyagot a továbbiakban átpasszolják a vidéki múzeumoknak. Hárs 1973, 11-12. 796 E szempontból érdekes, hogy Pogány már egy 1979-es pártértekezleten utal arra, hogy az Alap új igazgatója ígéretet tett az ún. kétmilliós vásárlások egy részének a műtermekben való elköltésére. A cél az, hogy ott vegyék meg azt, ami a múzeumoknak fontos. Jegyzőkönyv az MNG MSZMP szervezetének 1979. április 18-án tartott taggyűlésén. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 113. dosszié/3. 797 Egyes elemzők újabban az avantgárd müvek múzeumi gyűjtéséből azt a következtetést vonják le, hogy a gyűjteményezés terén a régi és új, pontosabban történeti és élő művészet közti hagyományos választóvonal mára idejét múlta. A szocializmus idejét tárgyalva azonban ez a kérdés nem választható el a korszak történetiséggel kapcsolatos általánosabb magatartásától, a művészet társadalmi szerepével kapcsolatos felfogás változásaitól. Vö.: Ébli 2004. 798 MNG Irattár: 1973. évi tervdossziéból: 863-1150/1972/35/1973: Müv. Min. 48 527/1972 hiv. szám melléklete: Emlékeztető a Magyar Nemzeti Galéria 1972. évi munkajelentésének és 1973. évi munkatervének megtárgyalásáról (1973. január 11-én). 1973. febr. 12. Aláíró: Gönyei Antal. A Múzeumi Osztály kívánságainak jó része azért is érthetetlen, mert 1973-ban épp a költözésre való hivatkozással törölték a tudományos tervekből az összes kiállítást. Múzeumok középtávú tudományos terve 1972-1975. Módosító jegyzék. Kiadta Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztály, stencil, 1-20. oldal, MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 113. dosszié/l. 799 Az Országos Népművelési Tanács (1970 májusában) kétéves előkészítő munka után rendezte meg az Országos Népművelési Konferenciát. Az itt elhangzottak mintegy előzményét jelentették a Párt 1974-ben kiadott Közművelődési Határozatának. 1973-ban a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálta a népmüvelésre fordított összegek hatékonyságát a termelő üzemeknél. Megállapításai lesújtóak voltak. Összegszerűen kimutatták, hogy a kulturális tevékenységre biztosított kereteket az üzemek dolgozóinak felső 7%-a használta fel, ezt sem művelődési célokra. KNEB Jelentés 1973. Az e tárgyban megjelenő tanulmányokat, cikkeket a művelődéstörténeti munkák „kulturális mechanizmus-vitának" nevezik. Ld.: Koncz 2002, 53. jegyzet. 800 Aczél ezt azzal magyarázza, hogy a párt a „népmüvelés" fogalomhasználatáról áttért a „közművelődés" fogalomhasználatára. Aczél 1974, 6; továbbá T. Kiss 2000, 93. 801 Aczél 1974, II. 802 MSZMP KB 1974. március 19-20.: A közművelődés helyzete és fejlesztésének feladatai. Kiadta az Országos Közművelődési Tanács. Herceg-Villangó 1976.