Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - B. A Nemzeti Galéria a Budavári Palotában

részvétel állampolgári jog, s ami még fontosabb, az egyénnek a „társadalom iránti kötelessége". A közművelődést minden vezető köteles támogatni. Deklarálta továbbá, hogy „a közművelődés feltételeit az állam biztosítja".

803 Újjáalakult az Országos Közművelődési Tanács, és a határozatok végrehajtásának anyagi támogatására életre hívták a Közművelődési Alapot.

804 A paragrafusok kitértek a művészeti intézmények feladataira is: „A művészeti intézmények az ízlésfejlesztés és a művészeti ismeretek terjesztése érdekében a szocialista eszményekhez és a közművelődési feladatokhoz igazodó válogatást és minősítést végeznek. Ennek megfelelően támogatják új műalkotások létrejöttét, illetve közvetítik és terjesztik a művészet értékeit."

805 Ezeknek a törvényi soroknak leginkább a kortárs művészet és a nyilvánosság kapcsolatára nézve lettek következményei. A közművelődéssel kapcsolatos elvárások a múzeumok életét is jelentősen befolyásolták. 806 A Múzeumi és Restaurátori Központ 1978-ban kelt kiadványa áttekintést adott a múzeumok fejlődéséről a IV. ötéves tervidőszakban. A kötet szerzője a korszakkal kapcsolatosan az „extenzív fejlesztés" politikájáról beszél.

807 Az apparátusi nyelven írt fogalmazvány a múzeumok tudományos és népszerűsítő tevékenységének „optimális egyensúlyáról", az eddig háttérbe szoruló feladatok „erőátcsoportosításáról", a közművelődési feladatok „előtérbe kerüléséről" beszél. A célokat elérendő, a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya irányelveket adott ki, melyek szerint a múzeumi közművelődési munkát „szélesíteni kell" (Múzeumi Hónapok »elöször 1971«, a múzeum és iskola kapcsolata, múzeum és munkásművelődés stb.).

808 A múzeumok személyi állományát mindenütt kibővítették népművelők, mai szóval kulturális menedzserek alkalmazásával.

80

" A minisztériumi irányítás mindezeket a fejlesztéseket a szocialista fejlődés jeleként, irányváltásként értékelte.

810 Valóban irányváltást jelentett. Nem az akkor fontosnak vélt, extenzív fejlesztések miatt, hanem azáltal, hogy - mintegy a „kulturális mechanizmus" szellemében - a múzeumokra vonatkozó adatsorokat, beleértve működtetésük financiális alapjait, legalább a belső nyilvánosság számára hozzáférhetővé tették. Mint a kiadvány fogalmaz: az adatsorokkal alátámasztott értékelés „figyelembe veendő tapasztalatokat hozott a tervezés módjának a realitást jobban megközelítő, anyagi és szellemi erőket ökonomikusabban felmérő kialakításához".

811 Ekkor azonban még messze volt a realitások lényegét is érintő - a rendszerre magára vonatkozó - következmények levonása.

812 „A mennyiségi szemlélet eluralkodása a bürokratizmus melegágyává vált; az átpolitizáltságból fakadó bizalmatlan légkör csak az elszámolható, megmérhető, a központilag előírt irányelvek alapján lebontható tevékenységeknek kedvezett."

813 A múzeumok teljesítményének extenzív szemlélete egyfajta „számháborúhoz", a statisztikai adatokból eredeztetett téves következtetésekhez vezetett. „Hány látogatója volt ennek, vagy annak a múzeumnak?" „Hány előadást tartottak házon belül és házon kívül?" „Hány darabbal gyarapodtak?" „Hány tárgyat restauráltak?"

814 De előfordul a „hány vetélkedőt tartottak?" kérdés is. A kérdésekre adott válaszok és számsorok egyáltalán nem fejezték ki a múzeumi munka tényleges súlyát jelentőségét és minőségét. Bereczky Lóránd 1978-ban tartott előadásában említi, hogy beleértve a kortárs képzőművészeti tárlatokat is, 3600 kiállítást rendeztek évente az országban, de ez a szám, illetve „a közművelődési rendezvényszemlélet" voltaképpen nem mutatta meg, hogy „megvan-e a befektetett munkának az a szellemi haszna, amiért érdemes ezeket a kiállításokat megrendezni".

815 Ami a múzeumokat illeti, a feladatok egy részének felesleges és haszontalan voltára leginkább a „hány tárgyról nem készült dokumentáció" adatsor utalhat, fellebbentve a fátylat a belső munka, a műtárgyak feldolgozottságának és kezelésének hiányosságairól. A közművelődés extenzív szemléletét a múzeumok számára kiadott V. ötéves terv tovább kívánta mélyíteni.

816 A terv céljai mondhatni kétarcúak voltak: egyrészt szó esett az ideológiai munka keretében a művelődésre vonatkozó párthatározatok végrehajtásáról, másrészt azonban a múzeumi szolgáltatások kívánatos és tényleges modernizációjáról is.

817 A központi múzeumirányítási feladatok között kiemelték az iskolákkal, ifjúsági szövetségekkel történő kapcsolatfelvételt, a munkásművelödés támogatását, a múzeumok és az üzemek, szocialista brigádok együttműködését, a honismereti mozgalom bátorítását, de az idegenforgalom igényeinek kielégítését, és a múzeumi szolgáltatások bővítését is. (Tárlatvezetések, ismeretterjesztő rendezvények, szakköri és klubfoglalkozások stb.) Az V. tervidőszak során minden múzeumban közművelődési egységeket hoztak létre, melyek feladata volt többek között az „információszolgáltatás, propaganda tevékenység, kiállítás rendezés és tárlatvezetés" is. Továbbá célul tűzték ki a kiállítások látogatottságának további emelését.

818 A közművelődési célok elérésének erőltetett gyakorlatában fontos szerepet játszottak a minisztériumi intézmények, főként a Központi Múzeumi Igazgatóság, amelyre jelentős mértékben hárultak a múzeumi közmüvelés terhei. E szervezet feladata volt nemcsak a múzeumok igényeinek kiszolgálása, hanem kiállítások szervezése is. A Múzeumi Főosztály már az előző tervidőszakban irányelveket adott ki vándorkiállítások fejlesztésére. Ez utóbbiaknak „múzeumpótló" funkciót szántak, általuk mintegy megtapasztalhatóvá kívánták tenni kisebb helyeken is a „múzeumlátogatás élményét".

819 A vándorkiállítások nemcsak tablós, reprodukciós vagy fotókra épülő tárlatok lehettek, hanem eredeti müveket is bemutattak, egyrészt a természettudományos ismeretek bővítése, másrészt a művészeti stílusok vagy irányzatok megismertetése 803 1976. évi V. törvény a közművelődésről. 4. § (1); 8. § (1); 12. §; A törvény előkészítése Orbán László minisztersége idején (1974 V. 21-1976. VII. 22) kezdődött, a javaslatot már Pozsgay Imre (1976. VII. 22-től) terjesztette be. 804 A KB márciusi döntésének megfelelően, a Minisztertanács 1035/1974. számú határozata alapján újjáalakult az Országos Közművelődési Tanács, melynek feladata volt a közművelődés összehangolt irányítása, ellenőrzése, fejlesztésének elősegítése. Ez utóbbi azt is jelentette, hogy az OKT külön pénzalappal rendelkezett, amelynek alapvető célja a pozitívnak ítélt folyamatok kibontakozásának (vissza nem térítendő hitelezési formájú) segítése. Az Országos Közművelődési Tanács elnöke Aczél György volt. 805 25. §(1). 806 A múzeumok a Művelődésügyi (1957-1974-ig), a Kulturális (1974-1980 között), a Művelődési Minisztérium (1980-tól) hatáskörébe tartoztak. 807 Múzeumok munkája 1978, IX. 808 Múzeumok munkája 1978, XI. 809 A Szépművészeti Múzeumban 3 ilyen státus létesült, a Nemzeti Galériában 2, a Petőfi Irodalmi Múzeumban szintén 3 fő stb. 810 „A szocialista társadalom kultúrpolitikai igényeihez igazodó új múzeumi hálózat alakult ki, amelynek szervezeti és irányítási rendszerében a múzeumi munkának korábban alig ismert elemei kerültek előtérbe. Leglényegesebb ezek közül a mind nagyobb súllyal jelentkező közművelődési funkció fokozatos kiépülése (...)." Múzeumok munkája 1978, IX. 811 Múzeumok munkája 1978, VIII. 812 A társadalmi valóság megismerésének szerve a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság volt. Ez 1975 májusában felmérést készített hét megye közgyűjteményeinek munkájáról. A jelentésből kiderül, e megyékben mindösszesen 6 fő művészettörténész dolgozott, a muzeológusok 6,2 %-a. Lásd Múzeumi jelentés. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a közgyűjtemények munkájáról. 1975. május 2. In: Kritika 1975. 10. szám, 4-6. 813 Koncz 2002, 2, 6, a Decentralizálás és recentralizálás című fejezetből. 814 Az erre a kérdésre adott válaszok adatsorai különösen értelmezhetetlenek. Hogyan lehet egy régészeti restaurálás adatsorát egy szárnyasoltáréval összevetni? 815 Bereczky Lóránd: Képzőművészetünk társadalmi megítélésének új vonásai és a Vásárhelyi Őszi Tárlat. Hangfelvétel után 1978-ban készült, sokszorosított kiadvány. 816 „...a múzeumok feladata a közművelődési munka széleskörű kibontakoztatása, a közönség számára nyújtandó szolgáltatások sokoldalú fejlesztése, bővítése". Múzeumok V. ötéves terve 1976, 3. 817 A múzeumok tervéről szóló elaborátum bevezetése a különféle párt- és államszervek határozataira hivatkozik: MSZMP KB közművelődési-, oktatási- és tudománypolitikai határozata; A múzeumi terület 1976-1980 évi középtávú terve; A Kulturális Minisztérium feladatai a XI. kongresszus határozatainak végrehajtására stb. 818 A terv sürgeti a kiállítások színvonalának emelését, korszerűbb kivitelezésüket is. Múzeumok V. ötéves terve 1976, 127-131. A képzőművészettel foglalkozó múzeumok esetében ezek a célok az állandó kiállítások megrendezésére is vonatkoztak. A Szépművészeti Múzeum ennek keretében felújította a Régi Képtárat és az antik kiállításait, a Nemzeti Galéria pedig megnyitotta a Mai magyar képzőművészet I-II. kiállítását, a Naiv művészet állandó bemutatóját és a Régi magyar művészet tárlatait is. 819 Janek-Villangó 1971, 112.