Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
IV. Múzeumok a szocializmus államszerkezetében
térium magához vonja az összes múzeum feletti felügyeletet, megjelölve e cél elérésének „minimális illetve maximális programját". 41 "' Az a kép, melyet a múzeumok feladatairól a Népművelési Minisztériumban 1950-1952 táján felrajzoltak, még csak nem is hasonlított a létező és hagyományos múzeumokéra. Szerintük - a közelebbről ki nem fejtett „tudományos munkálkodás" mellett - a múzeumok célja, hogy kiállításokkal fejlesszék a dolgozók történelmi materialista szemléletét, kulturális igényeket elégítsenek ki, népszerűsítő munkával ismertessék a kiállítások anyagát (tárlatvezetések), előadásokat, vitákat rendezzenek. Kulturális szervezőmunkát végezzenek a helyi tömegszervezetekkel együttműködve: dolguk a képzőművészeti szabadiskolák, a „Szabad Föld téli esték", az évfordulók, ünnepek alkalmából időszaki kiállítások rendezése. Ez utóbbi szorosan összefüggött a korszak ideológiájával, mely előnyben részesítette a történeti emlékezet rituális alkalmait. E szemlélet számára elsősorban nem a valamikori történeti események jelentől immár független tényei képezték az emlékezés tárgyát, hanem a mának szóló példázat. Az ünnepségek folyamában a művészet „hősei" a politikai szféra hőseit követték. E szempontból rendkívül tanulságos az a lista, melyet az MTA Művészettörténeti Bizottsága 1953. július l-jén tartott ülése tárgyalt, s amely meghatározta az 1954-1960 között megrendezendő jubileumokat, egyben megjelölve az ünneplés különféle formáit is: társulati emlékülés, a szövetségben tartandó előadás, az Akadémia emlékülése, kiállítás, kiadvány, cikk vagy emlékérem formájában. 4S ~ A Népművelési Minisztérium képzőművészeti osztályát akkoriban a politikailag megbízhatónak tekintett festőművész, Redő Ferenc vezette. Redő feltehetőleg egyike volt azoknak a kádereknek, akik feladatul kapták a képzőművészeti élet és a múzeumügy új szellemű átalakítását. Az ö kezébe futottak be a központ munkajelentései, és ő volt az illetékes műemléki ügyekben is, s egy ideig befolyást gyakorolt a művészeti szövetségek életére. 1952 májusában sor került a Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége közgyűlésére, ahol Váli Zoltán grafikus, a szövetség titkára - a korra jellemző, kommunista önkritikába csomagolva - éles támadást indított Redő ellen. 488 Annak ellenére, hogy ezek a hozzászólások hiánytalanul fennmaradtak, jelenleg mégsem lehet pontosan tudni a hátterében húzódó hatalmi játszmák valódi okait. Redő mindenestre már csak néhány hónapig dolgozott a Népművelési Minisztériumban. 1952. szeptember l-jével kinevezték egy békésebb pozícióba, a Szépművészeti Múzeum főigazgatói székébe. Kinevezői talán abban reménykedtek, hogy segítségével sikerül az országos múzeumok zászlóshajóját a kultúrforradalom részesévé tenni, sikerül a múzeum életének átalakítása az agitprop, minisztérium igényei szerint. Néhányan ugyanis ezt a múzeumot a müvészfiatalok szocialista realista nevelésének szempontjából korántsem tartották veszélytelen helynek, feddően felemlegetve, hogy „a Szépművészeti Múzeumban az ifjúság rájár a kozmopolita burzsoá művekre". 481 ' Redő kinevezésével egyben sikerült az osztályellenséggé stilizált Oltványi Imre főigazgatótól is rövid úton megszabadulni. 490 „Végleg összekapcsoljuk a jelen és múlt művészetét" 1951. július 3-án a MMOK múzeumi osztálya értekezletet tartott, melynek a Népművelési Minisztérium számára írt emlékeztetője öszszefoglalja a kívánatosnak látott teendőt. ..múzeumaink fokozottabb bekapcsolását a képzőművészeti életbe". „Ma is fennálló panasz - írja a feljegyzés névtelen írója 491 -, hogy múzeumaink elszigetelt, legfeljebb egymással kapcsolatot tartó életet folytatnak, és nem vesznek részt a képzőművészeti életben. E jelenség egyik oka az a nagy válaszfal, amely a múlt alkotásaival foglalkozó gyűjteményeket az élő, alakuló, a napi kritika viharába sodorható aktuális eseményektől és művektől elválasztotta. (...) Elsőrendű kötelességünk a legnagyobb eréllyel és körültekintéssel mindent elkövetni, hogy ezt az áldatlan állapotot mielőbb felszámolhassuk. Másfelől tudomásul kell venni, hogy részben a Nemzeti Galéria hiánya, részben a kisszámú kiállítási helyiség okozta kevés kiállítási lehetőség, továbbá az új szocialista életet tükröző alkotások eddigi kis száma nemcsak munkánkat nehezíti meg, hanem fenntartja azt a látszatot, hogy ez a válaszfal ma is fennáll." 492 A Népművelési Minisztérium felső vezetése nemcsak a múzeumi vonalon törekedett az élő és a régi művészet azonos ideológia szerinti összekapcsolására. Arról is gondoskodni kívánt, hogy ez a kapcsolódás programszerűen megtörténjen a tudományos életben is. E célból szervezték meg a Művészettörténeti Munkaközösségeket. Azért beszélhetünk több csoportról, mert a magyar művészet legutolsó 150 évével foglalkozó munkaközösség vezetésének (a jegyzőkönyvekben „150 év magyar művészete munkaközösségnek" nevezik) úgy tűnik, meghatározó szerepe volt abban, hogy még 1951-ben megalakulhatott a Régi Magyar Művészet Munkaközössége is. A munkaközösségek cédulázó munkáit a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya finanszírozta, s az elkészült dolgozatokat évkönyvekben adták ki. A munkaközösség első plenáris ülésnek jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a kutatás egyik, ha nem legfontosabb céljának a történeti anyag és az élő művészet azonos ideológiai alapon történő feldolgozását tekintették. A Művészeti Szövetségek Házában rendezett első plenáris ülésén, 1951. szeptember 6-án, a csoport munkatársai mellett részben ismert művészek, részben a Népművelési Minisztérium képviselői vettek részt. 493 A referátumok egyhangúlag támogatták a legfőbb cél elérését, nevezetesen annak a helyzetnek a megszüntetését, „mely a művészeti írókat csak a mával, vagy csak a múlttal foglalkozó két táborra osztja, tudjuk, nem jó történész az, aki nem a ma érdekében keresi azt, ami volt". A9A (Kiemelés tőlem, S. K.) A protokoll-szempontokon túl a munkacsoportok képviselői általában valódi kutatómunkát folytattak, évkönyveik több, máig is érvényes tanulmányt közöltek és alapvető forrásanyaghoz juttatták a múzeumi-műemléki szaktudományokat. A képzőművészeti múzeumok terén bekövetkező szervezeti változás, miszerint azokat hamarosan a Népművelési Minisztérium Képzőművészeti Főosztálya alá sorolták, mutatja, hogy a múlt hagyatékát őrző intézményeket is az aktuális művészetpolitika szolgálatába kívánták állítani. 486 1950. május 13-án kelt feljegyzés. A Népművelési Minisztérium iratai ÚMKL XI X-.l-3-a-1713-2-51 -1951 /51. d. 487 Valószínű, hogy több ilyen dolgozat is létezett. Az említett MTA Bizottsági ülés elé Radocsay Dénes tervezete került, melyben az állami és párt-ünnepségek (Lenin halálának 30., a Felszabadulás 10., Ságvári Endre halálának 10. évfordulója stb.) mellett felsorolja a nagy művészek születési jubileumait, mint például Rembrandt 350., Velasquez 300., Daumier 150. évfordulóit, de magyar művészekét is: Ferenczy Istvántól Szinyein keresztül Derkovits halálának évfordulójáig. A tervbe vett ünnepségek között szerepel a Szépművészeti Múzeum megnyitásának 50 éves jubileuma, 1956; Lyka Károly emlékkönyv a tudós 85. születésnapjára 1954 stb. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 114 dosszié/ 10-4. melléklet, 1 -2 oldal, stencil. 488 Váli Felszólalása szerint Redő, aki a Népművelési Minisztérium osztály-, majd főosztályvezetője volt, s egyben a Szövetség MDP aktívájának vezetőségi tagja, „a képzőművész terület nemzeti egysége helyett, az intézmények megerősítése, tekintélyük megalapozása helyett az egész képzőművész terület egy kézbe - saját kezébe - való tömörítésének a politikáját" folytatta. Váli Zoltán hozzászólása a közgyűlési beszámolóhoz. 1952. május 24. Kézirat, 1-14. oldal. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006 105. dosszié/2. A Szövetség Alapszervezetének 1953. szeptember 18. és 24. között zajló, rendkívüli taggyűlése még élesebben ítélte el a „Redő korszak" egészét, azt állítva, hogy a Népművelési Minisztérium illetékes osztálya Redő hibás tevékenységének folytatója. Támadja Darvas minisztert is, hogy bele kíván szólni a pártszervezet dolgába, holott nem illetékes (továbbá párton kívüli!). Ismeretlen szerző jelentése az MDP Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Alapszervezetének 1953. szeptember 18.-tól tartott, négy napos taggyűlésén. Kézirat, 1-24. oldal. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 105. dosszié. 489 Berda Ernöné, a Népművelési Minisztérium Képzőművészeti Osztály vezetőjének megjegyzése. Jegyzőkönyv, felvétetett 1955. május 19-én a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségében tartott közgyűlési titkári beszámoló előkészítési bizottság ülésén. Szó szerinti jegyzőkönyv, 1-14 oldal. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006 21. dosszié/2, dokumentum, 13. oldal. 490 Oltványi még egy ideig a múzeum modern osztályán dolgozott tovább. 491 Nyelvezete alapján valószínűleg Pogány. 492 A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja vezetőségi ülésén 1951. július 3. Múzeumaink fokozottabb bekapcsolása a képzőművészeti életbe. ÚMKL XIXJ-3 -a-1713 -7-53-1951 (5101). 493 A következő személyek voltak jelen: Csók István, Farkas Aladár, Bernáth Aurél, Ék Sándor, Berény Róbert, Abonyi Arany, Vén Emil a Képző- és Iparművészek Szövetsége képviseletében, Redő Ferenc, Berda Ernöné, Havas Lujza, Weiner Mihályné a Népművelési Minisztérium képviseletében, Garas Klára a Régi Magyar Művészet Kutatócsoport képviseletében, valamint a „150 év magyar művészete" munkacsoport tagjai. Jegyzőkönyv a plenáris ülésről 175/1951. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 3.dosszié/10. 1-10. oldal. 494 Dávid Katalin titkár beszámolója, a 493. jegyzetben idézett irat, 2. oldal.
