Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

IV. Múzeumok a szocializmus államszerkezetében

- közel 3000 gyűjteményről írnak a jelentések - a nyilvántartásokat decentralizálni kívánták, azok egy példányát megküldve az illetékes múzeumoknak.

463 A Nyilvántartás mellett működött egy ún. „Felderítő Csoport", melynek vezetője kezdetben Fügedi Erik, majd Keleti István volt. Az osztály 1950-es évről szóló jelentése „nyomozások" lefolytatásáról is beszámol. E szerint a Tanácsokkal, helyi pártvezetőkkel való kapcsolatfelvétel volt hivatva biztosítani az akciók helyi nyilvánosságát és hivatalos voltát. A feladatok között szerepelt a „magángyűjteményekből széthurcolt művek felkutatása, biztosítása és beszállítása"; a „jogtalanul birtokolt régészeti leletek felkutatása", de az „államosítás során felszabadult muzeális ingóságok felkutatása és biztosítása" is. A beszállított, raktározott müértékeket a jelentés szerint leltárba vették, fényképezték és szétküldték a múzeumokba 464 Ezek lehettek helyi, de országos múzeumok is. A jelentések roppant mértékű mütárgymozgásról tanúskodnak. A résztvevők jó szándékában nem kételkedhetünk; az államosításról, a rendek feloszlatásáról - melynek folyománya volt a műtárgyak veszélyeztetése - nem a MMOK szakemberei tehettek, az ő dolguk a műalkotások lehetőség szerinti mentése volt. Ekkor szállították be a Szépművészeti Múzeumba Baumgarten Nándorné képzőművészeti anyagát, Gerlóczy Gedeon 13 Csontváry-képét, Chorin Ferenc és Légrády Károly örököseinek képeit, mely utóbbiakat örök letétként vett át a Szépművészeti Múzeum. Az 1951-es jelentés felsorolja azokat a helységeket, ahonnan autó hiánya miatt nem voltak elszállíthatóak a letétbe vett műtárgyak.

465 Ezeket az állapotokat a következő évtől még inkább megnehezítették a kitelepítettek vagyontárgyaival kapcsolatos feladatok. Az Iparművészeti, a Szépművészeti, a Nemzeti Múzeumba dőltek a tárgyak, rengeteg helyet foglalva el. Nem volt kivétel a Fővárosi Képtár sem. A Főváros 1948-ban kiadott határozata szerint a Fővárosi Képtárba szállították át a Műcsarnok saját gyűjteményét, több mint félezer képet.

466 A frontok: Révai és Darvas Révai József - a népművelési miniszter - még 1951-ben, a II. Pártkongresszuson tartott beszédében külön is visszautalt a VKM-ben 1949-ben „leleplezett kártevő munka" tapasztalataira. Mindenki tudhatta, hogy miközben Ortutayról beszél, aközben Darvas Józsefnek, az akkor már Közoktatásügyinek nevezett Minisztérium fejének üzen.

4

" A szomszéd várra való mutogatással saját háza tájának problémáiról is szerette volna a hallgatók figyelmét elvonni: az általa korábban menedzselt Losonczy Géza, és a hozzá közel állók „bűneitől" - akik ekkorra már Rákosi börtönében rostokoltak - Révai igyekezett elhatárolni magát.

468 Szerinte „az ellenség gyakran a teljes »lojalitas« álarcában jelentkezik, csak éppen túllicitál, csak éppen katolikusabb a pápánál".

469 Révai szövegében az „ellenség" kifejezés azokra utal. akik 1950 elején az iskolai könyvtárakból olyan könyveket vontak ki, melyek „érzelgős vagy öntelt nacionalizmusra nevelnek": „Ha mi azt mondjuk: nem kérünk a reakciós nyugati kultúrából, akkor az ellenség buzgón helyesel, és selejtlistára teszi Cervantesi és Swiftet. (...) Ha mi azt mondjuk, le kell küzdenünk a nacionalizmus szellemét kulturális életünkben, akkor az ellenség élénk fejbólintások közben Gárdonyi Gézát, Benedek Eleket, a magyar népmeséket vonja el gyermekeinktől."

470 Azok a vádak, melyek 1949-ben az Ortutay által vezetett VKM-et érték, s az ő miniszteri leváltásához vezettek, új helyén is árnyékként kísérték. Alighogy megalakult a MMOK. az MDP Központja már az 1950. év első felében vizsgálatokat kezdeményezett, melyekben részt vettek az Állami Ellenőrzési Központ, valamint a Magyar Tudományos Akadémia, a Közoktatásügyi, valamint Népművelési Minisztérium küldöttei.

47

' A (Darvas-féle) Közoktatásügyi Minisztérium ezek után kijelölte a MMOK számára „a súlyponti feladatokat, amelyek közül a népnevelő, a közönségszervező munka különleges hangsúlyt kapott".

472 Ortutay már 1951. október 22-én utal Darvas Józsefnek címzett levelében arra, hogy felmentését kéri a minisztertől, mivel tapasztalta, hogy közvetlen minisztériumi felettesei valóságos kampányt folytatnak a MMOK ellen a vidéki múzeumoknál. Ilyen értelmű múzeumigazgatói beszámolókat is küldött levele mellé. írását, melyet „Kedves Barátom!" megszólítással kezd, így végzi be: „Ne haragudj a hosszú levélért, de befejezésül ide kívánkozik, ezek az okok, amiért én kértem Tőled felmentésemet, kértem, hogy szólj Révainak. Akármennyire nehezemre is esnék tudományos munkát végezni, én folytatnám a Múzeumi Központbeli munkámat akár hosszú évekig is, ha nem ilyen módszerekkel találnám szemben magamat, ha nem azt kellene látni, hogy a mi területünk állandóan ellenséges akciók színtere."

473 Mint a későbbi fejlemények mutatják, Darvas nem tudta, vagy nem akarta sem az intézményt, sem munkatársait „menteni". Ortutay a VKM-nek küldött, s az 1950-es évvel foglalkozó hosszú jelentésében külön fejezetet szentelt annak a kérdésnek, hogyan felelt meg a MMOK a „kultúrforradalom" elvárásainak. A MMOK szerinte „alig egy év alatt összefogta, egységes szervezetbe tömörítette az ország összes múzeumait, és kulturális életünknek ezt a kétségtelenül legelhanyagoltabb és leginkább elmaradt területét is kultúrforradalmunk harci területévé változtatta".

474 463 Feljegyzés Elnök Kartárs részére a Nyilvántartási Alosztály munkájáról. 1-5. oldal. Dátum és aláírás nélkül (1952?). Kartonozás: „1951 végéig 16 ezer védett tárgy leírókartonja készült el. Az elkészült kartonok közül csak 2900 kartonon van fénykép és 900-on rajz (A Központ 1951. évi ügyirat forgalma 20 ezer db. körül volt, amiből a Nyilvántartási Alosztály 7500 db-ot intézett el)." MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 105. dosszié, 7. sz. 1951. május 30. 6 -7. A MMOK kiadásában jelentek meg a múzeumok és magántulajdonosok műkincseinek háborús veszteségeit tartalmazó füzetek is. Ld. Háborús veszteségek 1952.

1 -V. 464 A jelentés szerint 1950-ben 118 esetben folytattak nyomozást, 41 budapesti és 77 vidéki címen. A jelentéshez mellékelt listákból kiviláglik, hogy mely gyűjteményekről, kastélyok és kolostorok ingóságairól volt szó. Összefoglaló jelentés a Felderítő Csoport 1950. évi működéséről. MOL XIX-J-19-a-MMOK-1620-()0012/1951. 465 A lista 43 ilyen helyet sorol fel, ebből 21 rendház, a többi kastély és egyéb gyűjtemény, számításuk szerint kb. 40 gépkocsira való tárgy. A csoport 1951-ben 140 napot töltött kiszállásokon, az elintézett ügyiratok száma 479. 466 A Fővárosi Képtár leltárkönyvei szerint a határozati szám: 225. 468/1948. - XI. 467 A Révai és Darvas között folyó harcnak korábbi fejezetei is voltak: Révai az MKP nevében és ideológusaként már 1946-ban nekirontott a népi íróknak, köztük Darvasnak is. Révai 1946. Több kiadást megért. Ez a tanulmány erőteljesen hozzájárult a frontvonalak kialakulásához. A téma tengernyi irodalmára itt nem térhetünk ki, lásd: Népi írók bibliográfiája 1972, 476-477. 468 1951-ben Losonczy is börtönbe került, koholt vádak alapján tizenöt év börtönre ítélték. Farkas Vladimir szerint az akkori minősítés szerint „magyarkodó", immár nacionalistának és szovjetellenesnek minősített, „pártellenes csoport" tagjai sorába tartozott. A többi letartóztatott személy Donath Ferenc, Újhelyi Szilárd és Tariska István volt. Őrizetbe vették Veres József belügyi államtitkárt is. Losonczy 1954 nyarán súlyos betegen szabadult. Nagy Imre köréhez csatlakozott, akivel együtt tartóztatták le 1956-ban. A börtönben halt meg. Farkas 1990. 469 Révai 1952, 28. 470 Idézet: Révai 1952. 30. A közvélemény az indexeket „Révai halállistáinak" nevezte. Lásd: Katsányi Sándor: Indexek, könyvzúzdák, könyvtárosok. Könyvkivonások a Fővárosi Könyvtárban 1945-1950. Könyvtári Figyelő 50. 2004. 3. szám: www.ki.oszk.hu/kf/kfarchiv/2004/3/katsanyi.html - 48k - 2009-02-25. 471 A vizsgálatokat a párt részéről Orbán László vezette. MOL XIX-J-19-C-341-1951. Orbán 1945^t8-ban az MKP, 1948-50-ben az MDP Központi Vezetősége (KV) agitációs és propaganda osztályának vezetője volt. 1950-51 -ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium csoportfőnöke, a marxizmus-leninizmus oktatási főosztály vezetője. 472 MOLXIX-J-19-C-1 tétel-14/1951. 473 MOLXlX-J-3-u-609/1951/3.d. 474 Múzeumok és Műemlékek Országos Központja működésének egy éve. 1951. május 30. (aláírás nélküli piszkozat, valószínű Ortutaytól, 1-14. oldal.) MOL XIXJ-19-C-1. tétel-14/1951. A párt és minisztériumi kritikát 1951-ben átszervezés követte. Munkája megjavításának pontjai között szerepel: „Népünk szocialista átnevelésének (sic!) szolgálatába kell állítani a muzeológia területén adódó minden eszközt és ezek eredményességének érdekében ki kell fejleszteni múzeumaink propaganda munkáját." A Múzeumi Központ munkájának áttekintő jelentését Szabolcska Ferenc 1951. febr. 9-én átküldi Redő Ferencnek a Népművelési Minisztériumba. Melléklet, 1-10 oldal. Lelőhely ÚMKL XIX-J-3-a-1713-2-55-1951. Melléklet, 6. oldal.