Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

IV. Múzeumok a szocializmus államszerkezetében

Való igaz, a MMOK sokat tett a múzeumi terület ideológiai „neveléséért" is. A módszerekre most nem térek ki, jól illusztrálja ezt az a gazdag forrásanyag, melyet a Budapesti Történeti Múzeum sorsáról tárt fel Végh Katalin.

475 Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a sokszor gyermekes intézkedések a munkaversenyekről és hős vezéreknek szánt felajánlásokról, vagy az ideológia sulykolása terén tett buzgólkodások valójában eltakarják, vagy legalább is nem mutatják meg a tényleges történéseket. Ezek csupán a szín előterében, vagy a függöny előtt játszódó tragikomikus burleszkek, miközben a tragédia színterein a „káderpolitika" című dráma zajlik. Nem véletlen, hogy fentebb említett jelentésében Ortutay is kitér a tárgyra. Arra hivatkozik, hogy a régmúltból átvett, nem megfelelő kádereket a központ igyekezett leváltani. Úgy tűnik, nem elég hatékonyan tehette, mert ez volt egyike azoknak az indokoknak, amelyek hamarosan a MMOK megszüntetéséhez vezettek. Mondhatjuk, hiába az ideológiai éberség - a „kultúrforradalom"-, ha nem kíséri kellő mélységben az „osztályharc" is.

476 A Révai-féle Népművelési Minisztérium belső irata bűnül rója fel, hogy a MMOK vezetői „szaktekintélyre hivatkozva, a demokráciával legjobb esetben közömbösen szembenálló elemeket engednek nagy számmal érvényesülni (Oltványi. Dobrovits, br. Jankovitsné, Gerendássy stb.). Ezek a káderek teszik azt, hogy a munkatervben helyesen lefektetett célkitűzések a gyakorlatban nem valósulnak meg, vagy csak eltorzulva valósulnak meg".

477 Visszatérve az 1950-ben Darvas Józsefnek szánt éves jelentésére, annak végén Ortutay óvatosan megpendíti a központtal kapcsolatos alapvető problémát, a főhatóság kérdését. „A szervezeti kérdések tisztázásával kapcsolatban szükséges rámutatni arra, hogy az elmúlt évben folyamatosan jelentkező zavaró tényező volt az a körülmény, hogy a múzeumügy területén érdekelt főhatóságok (Magyar Tudományos Akadémia, Közoktatásügyi Minisztérium, Népművelési Minisztérium) hatásköre sem egymás között, sem pedig a Központtal kapcsolatban nem volt tisztázott. Ennek a kérdésnek világos és határozott formában történő tisztázása nélkül magának a Központnak a hatásköre sem rögzíthető nézetünk szerint megnyugtató módon."

478 A felsorolásban szereplő szervek közül a fő veszélyt a Népművelési Minisztérium jelentette. Hiába készült az 1949. évi 13. sz. tvr. szövege 1948-1949 folyamán az Ortutay-vezette VKM-ben, a többi minisztériummal történő egyeztetések során bekerült annak szövegébe, hogy a múzeumok bizonyos ügyeiben a két minisztérium egyetértésben jár el, s ez a múzeumok alakuló felügyeleti szervére is vonatkozott. Ezáltal a Révai vezette Népmüvelésügynek sikerült ketyegő bombát elhelyeznie a MMOK alá.

479 A Népművelési Minisztériummal közösen ellátott felügyelet kérdésének a VKM-ben eleinte nem tulajdonítottak túlzott jelentőséget. Úgy vélték, hogy „az egész múzeumi szervezet természetszerűleg, jellegénél fogva mindenképpen a tudományos ügyek körébe tartozik, azaz felügyeletileg a VKM-hez, hiszen a múzeumok olyan tudományos intézetek, amelyeknek feladata az anyagnak tudományos szempontok szerinti raktározása és bemutatása".

480 A feljegyzés ismeretlen megfogalmazója (Bényi László?) számára fel sem merült, hogy a múzeumok tudományos intézmény jellegét hamarosan erőteljes támadások érik, s hogy a múzeumokban folyó tudományos tevékenység valamiféle leküzdendő arisztokratizmusnak minősül. A kettős felügyelet a törvény szerint a művészeti életre, a kiállításokra vonatkozott. Ez a feladatkör azonban láthatólag nem elégítette ki a Népművelési Minisztérium illetékeseit, s már a MMOK szervezetének kialakulásával párhuzamosan, 1950 tavaszán megkezdődött a tervezés a képzőművészettel, iparművészettel foglalkozó múzeumi intézmények átvételére is. Úgy tűnik, Pogány értesült ezekről, mert 1950 júliusában a MMOK vezetőségi ülésén javaslatot tett a Népművelési Minisztériummal való kapcsolat erősítésére és a képzőművészettel kapcsolatos kérdések kidolgozására.

481 A Népművelési Minisztérium felelősei belső irataikban megfogalmazták szándékaikat: „Szükséges lenne a Népművelési Minisztérium befolyását a Múzeumi Központ képzőművészeti irányításában intézményesen biztosítani." 482 A végső cél azonban a múzeumügy egészének betagozása volt a Révai vezette agitprop, azaz Népművelési Minisztérium alá. „Pártos művészetet a múzeumokba!" Ortutay jelentéséből, valamint az év során lezajlott értekezletekből és határozatokból kiderül, a központ körül zajló harc főként az élő művészet kérdéseit érintette. A Népművelési Minisztérium politikai gárdája számára ugyanis nem volt elégséges, hogy a központ által rendezett képzőművészeti kiállítások a „haladó hagyományokat" szolgálták, s hogy a központ az összes múzeum tervanyagát koordinálta. Nem volt elegendő, hogy mások mellett Pogány Ö. Gábor aktív szerepet vállalt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségében (MKISZ), részt vett kiállításaik szervezésében és a pártos művészet ideológiájának terjesztésében.

481 Hogy a központ az „élenjáró szovjet muzeológiai irodalom legjavát" fordításokban tette közzé, s hogy kiadta a „Szovjet Művészettörténet",

484 a „Szovjet Régészet", és a „Szovjet Néprajztudomány" című brosúrákat. A döntő kérdés nem ez, hanem a múlt és jelen ideológiailag kívánatos összekapcsolása volt. Pogány hamar észleli a kívánalmakat, s a Szovjet Művészettörténet bevezetőjében felmondja a leckét: „A múlt kutatása a Szovjetunióban a jelen és jövő feladataihoz szolgáltat támogatást, a régi művészet felkutatása a szocialista realizmus győzelméhez, a kommunizmus alapjainak lerakását tükröző alkotó tevékenységhez sorakoztatja fel a haladó hagyományokat."

485 Utólag tudjuk, az efféle szövegek hiábavaló erőlködésnek bizonyultak, a MMOK-nak nem sikerült talpon maradnia. Amint a későbbi eseményekből kiderül, a múzeumok feletti felügyeletet megalakulásától kezdve a Népművelési Minisztérium (Révai József) akarta gyakorolni, mivel a múzeumokban fontos „népnevelő" eszközt látott. A kifogások ezért már a MMOK megalakulását követően elhangzottak. A Népművelési Minisztérium már 1950 elején sérelmezte, hogy Ortutay nem vonja be őket a MMOK kádereinek kiválogatásába. Ekkorra datálódnak az első tervek, melyek szerint az agitprop minisz475 A MMOK ideológiai direktíváiról bőségesen: K. Végh 2003, 81-96. 476 Révai a II. Pártkongresszuson tartott beszédének külön fejezete Az osztályharc a kultíirfronton címet viseli. Révai 1952, 29. 477 A Népművelési Minisztérium belső irata: Feljegyzés a Múzeumi Központtal való együttműködésről. 1950. május 13. ÚMKL XIX-J-3-a-1713-2-51-195l/51. d. Melléklet, 2. oldal; Oltványi ekkor már a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Dobrovits Aladár az Iparművészeti Múzeumé. Jankovitsné (sic!) feltehetőleg Jankovich Miklós Fejér megyei főispán (1944-ig) felesége. Jankovich cédulázó munkákat vállalat ezekben az időkben a MMOK-ban (Bardoly István szíves közlése). Gerendássy kilétére eddig nem sikerült rábukkannom. A nem kívánatos káderek ellen kemény intézkedéseket foganatosítottak: Genthon István, Huszár Lajos, Vargha László, Gerevich Tibor elnöki vagy igazgatói megbízatása megszűnt, Tasnádi Kubacska András, Csernyánszky Mária és Voit Pál ellen eljárást indítottak „hűtlen kezelés" címén. Eri 2007, 55. 478 Múzeumok és Műemlékek Országos Központja működésének egy éve. 1951. május 30. (aláírás nélküli piszkozat, Ortutay, 1-14. oldal.) MOL XIX-J-19-c-l. tétel (14)/1951, 12- 13. oldal. 479 Az 1949. évi 13. sz. tvr. 3. §-a szerint „az l.§-ban körülírt feladatok megvalósításáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter gondoskodik, aki c feladatkörében a múzeumok művészeti és népművelési vonatkozású ügyeiben a népművelési miniszterrel egyetértésben jár cl". 480 Feljegyzés a múzeumügyek felügyeletével kapcsolatosan. 1949. szeptember 29. Aláírás nélkül. Bényi László hagyatékából. MNG Adattár, ltsz.: 21400/1982. 481 A MMOK Muzeológiai Osztály 1950. július 26-i munkaértekezletének javaslatai: 1) A Népművelési Minisztérium Művészeti Főosztályával való együttműködés megalapozása. 2) A múzeumok és a képzőművészeti élet szoros kapcsolatainak érdekében kidolgozott tervezet. 3) Részvétel az augusztus 20-i Magyar Képzőművészeti Kiállítás előkészítésében. 4) Több munkaközösségi munka a Képzőművészek és Iparművészek Szövetségével, így: „Arisztokratizmus a művészetben és A képzőművészeti kritika időszerű problémái" 1950. július 26; MOL XIX-J-19-a-1620 (MMOK-5389/1950.). 482 Javaslat a Múzeumi központtal való együttműködésről. A Népművelési Minisztérium iratai Feljegyzés, 1950. május 13. Lásd: Függelék. 483 Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (MKISZ) 1949-ben alakult meg. 484 A Szovjet Művészettörténet első száma Pogány bevezetőjével a MMOK kiadványaként jelent meg kéziratos formában 1952-ben. A MMOK megszűnése után a Szépművészeti Múzeumban Bacher Béla szerkesztette tovább, s a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával jelent meg. Az utolsó szám 1972-ban jött ki. 485 Szovjet Művészettörténet I. 1952. Előszó.