Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
IV. Múzeumok a szocializmus államszerkezetében
lyóiratot. Oltványi finom ízlésű műgyűjtőnek számított, múzeumvezetői ismeretei azonban nem voltak. Kinevezése után tájékozódni igyekezett a magángyűjtemények sorsa felől. 378 A múzeumigazgatóknak 1949 februárjában írt körlevélben erről kér tájékoztatást. A válaszok részletesen bemutatják az e téren történt intézkedéseket. A múzeumokban, illetve a MOB-nál nagy tömegű korábbi információ, képes nyilvántartás állt rendelkezésre, aminek alapján a kutatást el lehetett kezdeni. Az adatgyűjtést azonban hamarosan újra kezdték, most már nem a múzeumokban, hanem a VKM-ben, ahol két miniszteri biztosság is foglalkozott a témával. Mint Jeszenszky Sándor, illetve Mihalik Sándor válaszaiból kiderül, több ezerre volt tehető azoknak a műtárgyaknak a száma, melyekről 1945 után sikerült tudomást szerezni. Jeszenszky Sándor, a Köz- és Magángyűjteményből Elhurcolt Művészeti Alkotások Ügyeinek Miniszteri biztosa szerint a hivatal „az 1947. októberig beérkezett adatok alapján elkészítette a magyar veszteség katalógusának első kötetét, melyben 6918 elveszett, vagy megsemmisült műtárgy adatai foglaltatnak". Ezeket az adatokat angol-magyar bilingvis formában szerették volna publikálni. A fordítás is elkészült, egyelőre azonban nem volt fedezet rá. Vayer Lajos, aki ebben az időben az Iparművészeti Múzeum megbízott igazgatója volt, részletes műtárgylistát is mellékelt a Tanács számára. Ebben felsorolja a háború előtti ismertebb magángyűjtemények kiválóbb darabjait. Csupa régi festmény és szobor szerepel a listán, de a Herzog-, Hatvány-, Kohner-, Andrássygyűjtemények 19. századi franciadarabjai is. 379 Egyes termeinek helyreállítása után a Szépművészeti Múzeum kiállítást rendezett a még fellelhető magángyüjteményi tárgyakból. 380 Itt is, akár a többi múzeumban, nagy tömegű letéti anyag halmozódott fel az odamenekített műtárgyakból, mely letétekkel kapcsolatban az elkövetkezendő évtizedben az illetékes minisztérium egyre szigorodó szabályokat vezetett be. 381 Az alkalmazottakat érintő intézkedések is a háború utáni évek nehézségei közé tartoztak. Még 1945-ben megindultak az igazoló eljárások. A VKM 1948 novemberében kiadott határozata megfogalmazta az új politikai igényeket. A múzeumi állásvállalás feltételei közé sorolták annak vizsgálatát, hogy az illető korábban kapcsolatban állt-e a munkásmozgalommal, az alkalmazó múzeumvezetésnek van-e tudomása a kinevezni szándékozott személy „esetleges antidemokratikus, népellenes jelenlegi vagy múltbeli magatartásáról". A benyújtandó önéletrajzokban ezekre a kérdésekre is ki kellett térni. 382 A múzeumigazgatók kényszerűen tudomásul vették, hogy a személyzeti ügyekbe, kinevezésekbe vagy felmentésekbe nem sok beleszólásuk lehet, s hogy a korszak valóságos hatalmi tényezői a káderosztályok. A szigorodás nem véletlen. Az 1947-es választásokon 378 Oltványi apósa Rózsa Miklós volt, akinek müvészetszemlélete mind Oltványi gyűjteményének kialakításában, mind művészeti írásaiban tetten érhető. Sümegi György: Utószó, in: Oltványi 1991, 219-224. 379 Vayer aktája kitér az Iparművészeti Múzeum e tárgyban írt jelentéseire, aktaszámuk: 20/1949; 39/1949. 380 Régi mesterek magyar magántulajdonban. Összeállította Garas Klára és Pigler Andor. Szépművészeti Múzeum 1946. 381 Az intézkedések vagy egy évtizedig a letéti anyagok leltárba vételét, illetve selejtezését célozták. 382 A VKM miniszter 209. 335/1948 VI. 1/ leirata a Magyar Múzeumi Tanácshoz a KAB előterjesztése alapján. A KAB - a Kinevezési Alkalmazási Bizottság nevét rejti. MOL K 726-1948-1073.
