Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
IV. Múzeumok a szocializmus államszerkezetében
adminisztrációs manipulációkkal előretörő MKP programszerűen törekedett a háború előtti kulturális elit kiszorítására. A cél a párthoz kötődő „nómenklatúra" megteremtése volt. 383 Ennek markáns tünete, hogy az MKP már a fordulat éve (1948) előtt a velük koalícióban lévő kormányzó pártok fiatalabb garnitúráját - „egy születő demokratikus elit markáns alakjait" - különböző eszközökkel ellehetetleníteni igyekezett. Egyesek emigrációba kényszerültek, mások elhallgattak, vagy „udvaronccá" alakultak át. 384 A múzeumi vonalon az elsők között (1947 júliusában) távolították el igazgatói pozíciójából Kopp Jenőt, a Fővárosi Képtár Csánkyt követő igazgatóját. 38-" Helyére a Főváros Múzeumainak általános igazgatója. Pogány Ö. Gábor került. 38 " „Kulturális forradalom" A háború előtti években a múzeumi modern gyűjtemények és a művészeti kiállítási intézmények között nem volt közvetlen kapcsolat. Ha történtek is vásárlások az aktuális kiállításokon vagy élő művészektől, általában a múzeumok vezetése, szakmai felfogása döntött a múzeumi kiállításokon megjelenő művekről. A múzeumoknak volt bizonyos autonómiájuk ahhoz, hogy a művészi érték vonatkozásában állást foglaljanak. A harmincas években - mint azt fentebb kifejtettük - a kultuszminisztérium az állami vásárlásokkal mintegy gondoskodni igyekezett a számára elfogadható alkotások megvásárlásáról, valamiféle állami mecenatúra fenntartásáról. Ez a vásárlás azonban nem jelentette egyben a művek kiállításokon történő, kötelező megjelenését. A háború után egy-két évig úgy tűnt, hogy a nehézségek ellenére minden művészeti irányzat megjelenhet a kiállitási nyilvánosságban. Az 1945-ben megrendezett „Első szabad nemzeti kiállítás" védnökei között ott találjuk gr. Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi minisztert, továbbá Vas Zoltánt, Budapest Székesfőváros polgármesterét, Darvas Józsefet, Oltványi Imrét (ekkor a Nemzeti Bank elnöke), Révai Józsefet, a Nemzeti Főtanács tagját. A kiállító művészek között a modernebb törekvések is helyet kaptak (Korniss Dezső, Bálint Endre, Vajda Lajos, utóbbi posztumusz). 387 A sokszínűség példája lehet az 1948. augusztus 18-án a Franciaországi Magyarok Demokratikus Egyesülete Képzőművész Csoport által rendezett kiállítás is a Nemzeti Szalonban, mely a Csoport által meghívott, illetve Párizsban élő művészek alkotásaiból állt össze. A „Francia, spanyol köztársasági és magyar művészek kiállítása" katalógusának előszavát az a Dobossy László írta, aki baloldali, ám demokratikus nézeteiről volt ismert. 388 A Képzőművészek Szabad Szervezete égisze alatt indult meg a Képzőművészet Barátai Körének működése és a Szabad Művészet folyóirat kiadása is (1947) (Kiadó: Dési Huber Istvánné, főszerkesztő Bortnyik Sándor). Újra tevékenykedni kezdett az 1944-ben elhallgattatott Szinyei Merse Társaság, ismét útjára bocsátva a Magyar Művészet című folyóiratot (1948-1949, szerkesztette Bernáth Aurél). Új szervezetként, a modernizmusok meghonosításának igényével alakult meg az Európai Iskola, 389 míg a konzervatívabb művészek a Paál László, a Rippl-Rónai és más Társaságokba tömörültek. 390 Ezekben az években még nem látszott, hogy a kortárs művészet ügye hamarosan döntő fontosságúvá válik nemcsak a művészeti és kiállítási életben, hanem a múzeumügyben is. A Fővárosi Képtár épületét az ostrom pusztításai megkímélték, ezért a Károlyi-palota a képzőművészeti seregszemlék mellett reprezentatív bemutatóknak is helyet tudott biztosítani. Mivel a koalíciós időkben Budapest választott vezetősége viszonylag jelentékeny gazdasági erővel rendelkezett, a főváros - kommunista érzelmű kulturális tanácsosán keresztül - támogatni tudta nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki akciókat is. A képzőművészet területén a Fővárosi Képtár hajtotta végre az első, ideológiai ihletésű „népművelési" akciókat. E célnak megfelelően közel száz üzemi kiállítást rendeztek, melyek egy részét vidékre, így a bányász-körzetekbe is eljuttatták. Mint a visszaemlékező írja: ezek a tárlatok lendületbe hozták a „képzőművészeti közművelést". 3 " A téma kutatója szerint: „a második világháború után a helyét kereső Magyarország politikai elitje számára néhány évig az egyetlen kitörési pontnak tűnt a kulturdiplomácia". 392 A zavaros időknek megfelelő formában, de 1944 végén 14 ország 38 városában 69 magyar intézet is működött. 1947 tavaszán még mindig 50 magyar tudományos és kulturális képviseletet tartottak számon, s a kulturális kormányzat is törekedett korábbi kapcsolatainak helyreállítására. 39 ' A vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbízásából Párizsban, Bécsben, Stockholmban, Londonban, Firenzében, Rómában, Velencében, utóbb Szófiában, Varsóban, Berlinben, Prágában magyar festészeti, szobrászati és grafikai kiállításokat rendeztek, melyek lebonyolítása a Fővárosi Képtár feladata volt. 394 A Fővárosi Képtár adott helyet a művészek kollektív kiállításainak, ezzel némileg pótolta a háború alatt erősen megrongálódott Műcsarnok feladatkörét is. 395 Egyaránt teret kaptak itt a fiatal képzőművészek és a beérkezettek.' 96 Ugyancsak a Főváros tartotta fenn a Népművelési Központot, melynek helyiségében (Rákóczi út 30.) 1947-től kezdve rendeztek képzőművészeti kiállításokat. A programok kialakítója, a kiállítások többségének rendezője, valamint a katalógusok szerzője túlnyomórészt 383 A B-listázásokat követően 1947-1948-ban közel 70 ezer új közalkalmazotti állás is létesült, azzal a nyíltan nem hangoztatott céllal, hogy ezekkel váltsák le a háború előtti garnitúrákat. A KAB felmérése szerint 1949-ben a régi közalkalmazottak aránya még mindig 66 % volt. Huszár 2005. 10. 384 A kulturális élet vezető pozíciói közül ezernél több állásról döntöttek az MKP káderosztályain. Az MKP ideológusai a múzeumokat az ,. agitprop" területhez sorolták. Az MKP agitprop osztálya véleményezte a Népművelési. Kultusz-, és Népjóléti minisztériumokat a főosztályvezető-helyettes szintjéig. A Központi Vezetőség hatásköri listáiba beletartoztak a nagy múzeumok vezetői is. T. Varga-Szakadat 1992, 82. 385 Kopp Jenő előbb Gerevich Tibor mellett volt tanársegéd, római ösztöndíjas, majd a Főváros alkalmazottja. 1937. decembertől a Fővárosi Képtár igazgatója; sokat tett annak gyűjteményeiért. Tőle származik a képtár új programja. 1947-ben a Fővárosi Múzeumok múzeumigazgatója lett, majd a Fővárosi Levéltárba „száműzték". 386 1947. július l-jétől. Budapest Székesfőváros Polgármestere 11.805/1947. sz. leirata Pogánynak, miszerint múzeumi osztályigazgatóvá nevezi ki. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 118. dosszié, személyi dokumentumok; 1948. szeptember 8. Budapest Székesfőváros Polgármestere, Bognár József határozata: 224.735/1948 XI.; Pogány a Fővárosi Képtár vezetésén kívül továbbra is felettese maradt a többi fővárosi múzeumnak. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 118. dosszié, személyi dokumentumok. 387 Az első szabad nemzeti kiállítás katalógusa. Magyar Képzőművészek Szabad Szakszervezete (VI. Andrássy-úl 69.), 1945. július. 388 Dobossy az. elcsatolt Felvidékről került Prágába, s az ottani Sarló nevü baloldali ifjúsági mozgalom egyik prominens alakja volt. Ezen a kiállításon absztrakt művészek is megjelenhettek. 389 1945. Az iskola kiáltványa szerint: „Európa, s a régi európai eszmény: romokban hever. Európai eszmény alatt eddig nyugateurópai eszményt értettünk. Ezentúl Egész-Európára kell gondolnunk." Kiss Pál: Elet. ember, művészet. Művészbolt kiadása, 1945, kolofon előtti oldal. 390 Pogány szerint ezek mögött a művésztársaságok mögött különböző pártok álltak, melyek törekedtek saját művész-klientúrájukat megteremteni. Pogány 1985. 391 Fehér 1950; Patek 1950; Pogány 1985. A kulturdiplomácia és az új hatalmi rend, „kitörés" az elszigeteltségből. Drabancz-Fónai 2005, 102. 392 Fehér Zsuzsa 1950-ben beszámol a Fővárosi Képtár külföldi vándorkiállításairól, melyek 1948-ban érintették Szófia, Bécs és Varsó kulturális intézményeit, míg a magyar realista művészet tárlata a Berlin-Prága-Velence-útvonalat járta be. Fehér 1950, 428. Az Ungarische Kunstentwicklung des Realismus im Werken von 9 Malern című vándorkiállítás néhány fotóját lásd: MNG Adattár 18923/74. 393 Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből (1945-1948) Összeállította és a bevezetőt írta: Gönyey Antal. Budapest 1988, 31-32. 394 K. Végh 2003, 78. A kiállítások 1947-ben voltak. 395 A Nemzeti Szalon mellett. 396 Néhány cím: 1945: Nagybányától napjainkig; 1946. december: Fiatal magyar képzőművészek; 1947. október: Képzőművészetünk a felszabadulás óta. Új szerzemények; 1948. október: Száz magyar művész.
