Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

IV. Múzeumok a szocializmus államszerkezetében

szerint a múzeum voltaképpen egyfajta „permanens konferencia" színtere kell, hogy legyen, míg más művészetelméletek szerint a múzeum voltaképpen „játszótér" vagy pedig egyfajta munkahely a művészek számára. Továbbá nemcsak munkahely, hanem a művészet és a művészek „menedékhelye" is a kapitalista piaci mechanizmusok elől.

368 A múzeumügy francia és olasz kutatói közül különösen a baloldali szerzők fordultak a hagyományos múzeumok ellen. Kritikájuk jórészt a múzeumok korábbi társadalmi szerepével volt kapcsolatos, érvrendszerükben vissza-visszatér a marxista fogalomhasználat. Az ő szemükben a nagy londoni, berlini vagy párizsi múzeumok csupán az imperializmus szellemének szülöttei, a mindenkori uralkodó osztály kulturális monopóliumának eszközei. Mint az olasz marxista tudós, Lanfranco Binni fogalmaz 1986-ban: „a »modern« múzeum - a halál géniusza legyen hozzánk irgalmas - a »modern« történelem megteremtőjének, a hatalmon lévő polgárságnak a müve. (...) Köztudott dolog, a történetírás állandó kísérőjelensége, hogy a győztesek saját szükségleteiknek megfelelően, rendszerint újraírják a történelmet. A múlt megtisztítása (sic!) furcsa torzszülötteket hoz létre. A múzeum egyike ezeknek."

369 Az újabb típusú múzeum feladata Binni szerint az, hogy az uralkodó osztályok ezen intézményekben megtestesülő monopóliumát megtörje, s mindenki számára a kultúra közvetítőjévé váljon. Ez utóbbi vonatkozásban az ugyancsak olasz Giovanni Pinna egy másik megállapítást is tesz: azáltal, hogy a múzeum ötvözni tudja a helyi kultúrát az egyetemessel, „magára vállalhatja a feladatot, hogy beillessze a helyi kultúrákat a tágabb egészbe, s ezzel hangsúlyozza az egyetemes kultúra helyi eredetét".

370 A múzeumok szerepével kapcsolatos történeti változások alól a magyar múzeumügy sem vonhatta ki magát. A továbbiakban ennek 1945 utáni változásait mutatjuk be, különös tekintettel a nemzeti képtárakra. Változások a múzeumügyben 1945-1949 között A koalíciós korszak kultúrpolitikájában az oktatás államosítása volt a legfontosabb lépés, amely több intézkedéssel együtt a kultúrpolitika állami irányítását jelentette.

1

'

1 A Kommunista Párt legfölsőbb fórumain már 1947-1948-ban megszülettek azok a tervek, melyek a szellemi és tudományos élet egészének átalakítását célozták. Huszár Tibor az akadémiai autonómia megszüntetésének folyamatáról, illetve az Akadémiát a későbbiekben helyettesítendő Magyar Tudományos Tanács megszületéséről, illetve annak felszámolásáról írt kötetében feltárta, hogy a háttérben már ekkor kialakultak azok a kommunikációs-konspirációs csatornák, melyek lehetővé tették, hogy a tudomány és oktatás területeinek autonómiái helyett egyre inkább a politikai ideológia prioritásai érvényesüljenek.

372 Ennek célja a tudomány rendszereinek államosítása, az értelmiség egészének átformálása az ideológiai célok végrehajtására. A kialakuló struktúra lényeges eleme a hatásköri listák összeállítása, a nómenklatúra rendszerének kialakítása volt.

171 A múzeumügy 1867-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) hatáskörébe tartozott. Ez volt a helye 1945 után is. 1947 februárjától Ortutay Gyula kisgazda politikusként lett kultuszminiszter.

374 Ortutay a háború előtt a szegedi egyetemi ifjúsági mozgalmakban vett részt, s mint a magyarságtudomány kutatója, gazdag kapcsolatokkal rendelkezett a polgári tudományosság képviselőinek körében is. Miniszteri megbízatása után, 1948 közepén végrehajtotta az iskolák államosítását. A Nemzeti Múzeum körébe tartozó Országos Múzeumok 1945től 1949-ig a régi Hóman-féle múzeumi törvények szerint működtek. Életben volt a Múzeumi Tanács is, amelynek első intézkedése 1945 után a gyűjteményekben bekövetkezett hiányok felmérése volt. Helyre kellett állítani az épületekben esett károkat, lehetőség szerint megnyitni a kiállításokat. A mütárgyállomány kárainak felmérését szolgálták az ideiglenes kormány által hozott törvények és jogszabályok, melyek a magángyűjtemények védelmét, a köz- és magántulajdonból eltűnt javak összeszámlálását írták elő.

375 Az értékes műtárgyak bejelentési kötelezettségét rendelték el, és létrehozták az Országos Gyüjteményügyi Bizottságot, amely intézkedni volt köteles. Ez a bizottság csak fél évig működött, majd a VKM-ben Fügedi Erik vezetésével megalakították a Veszélyeztetett Műkincsek Miniszteri Biztosságát, valamint a Köz- és Magángyűjteményekből Elhurcolt Művészeti Alkotások Ügyeinek Miniszteri Biztosságát, melynek élén Jeszenszky Sándor állt. Ez utóbbi szervezet, a nemzetközi egyezményekben előírt módon, főleg a jóvátételi tárgyalások előkészítése céljából gyűjtötte a műtárgyakra vonatkozó információkat.

376 1948 végén Ortutay a saját politikai-baráti körébe tartozó Oltványi Imrét - bankszakembert, az ekkor nyugdíjazott pénzügyminisztert nevezte ki a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának elnökévé.

177 Noha Oltványi nem volt múzeumi ember, személye nem keltett meglepetést, hiszen elismert alakja volt a magyar kulturális életnek és könyvkiadásnak. Művészeti kritikákat írt, s szerkesztette az 1938-ban - jobboldali nyomásra - megszüntetett Magyar Művészet című képzőművészeti fo368 A különböző ötleteket lásd: Bott (Flg.) 1971. 369 Binni-Pinna 1986. 10. 370 Pinna 1986, 83. 371 Huszár 1995, 22. 372 Huszár szerint „a Gerő-Rákosi, illetve Gerő-Farkas, Gerö-Révai közötti levélváltásokból rekonstruálható az az informális kommunikációs szint, »interakcios tér«, amelyben a stratégiai döntések körvonalazódtak, s a vonal nyert meghatározást". A dokumentumokból az M KP négyszintű kommunikációs csatornája rekonstruálható, mely csatornák működtetői egymásról nem, vagy csak részben szereztek tudomást. Huszár 1995, 14. 373 T. Varga-Szakadát 1992; Huszár 2005, 43. 374 Kizárásáig az FKGP balszárnyának egyik vezető személyisége volt, a róla elnevezett „O" csoport tagja. Ebbe az „O" csoportba tartozott Oltványi Imre pénzügyminiszter is. Ortutay 1943-ban részt vett az FKGP Polgári Tagozatának megalakításában, majd a közművelődési bizottság elnöke lett. Kapcsolatban állt BajcsyZsilinszky Endre körével is; az ő megbízásából készítette el 1944-ben a Kisgazdapárt művelődési-oktatási programját. 1945 szeptemberétől a néprajz egyetemi tanára, majd akadémiai levelező tag. 1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé választják. 1946. május elejétől tagja az FKGP Politikai Bizottságának. Baloldali magatartása miatt 1946. augusztusban fegyelmivel kizárják pártja politikai bizottságából. 375 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 4.450/1945. M. E. sz. rendelete (1945. július 4.) egyes magángyűjtemények anyagának védelme tárgyában. A rendelet szövege hivatkozik arra, hogy a Nemzeti Múzeum (Tanácsa) tette a javaslatot, miszerint e javak védelme „közérdekből" szükséges. A tulajdonos eltűnése vagy más okok miatt a „hatóság őrizetébe" vett tárgyakat be kell szállítani a múzeumokba, ahol ideiglenes letétként kell kezelni őket. A rendelet aláírója Miklós Béla miniszterelnök. MOL K 726-1944-45. 376 A létrehozott Gyűjteményügyi Bizottság a KOF helységeiben működött (VIII. Baross u. 13. III. em.), s Útmutatót adott ki a teendőkről. Ebben az szerepel, hogy a VKM feladatául szabta e Bizottságnak a 42. 139-V/1945. sz. utasításában, hogy a magángyűjtemények sorsáról adatgyűjtést végezzen. Az Útmutató szerint az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának jogosítványai csak használati- és vagyontárgyakra terjednek ki, a műtárgyakra nem. Jeszenszky feladata a hiánylisták összeállítása a műkincsrablásokkal foglalkozó, amerikai Collecting Art Point nevű nyomozótestület számára. Az ideiglenes nemzeti kormány 4.450/1945. sz. rendelete egyes magángyűjtemények védelme tárgyában. Tervezet. Útmutató a nemzeti szempontból fontos magángyűjtemények megmentéséhez. Országos Gyűjteményügyi Bizottság 1945. november 14. 1-10 oldal. MOL K 726-1944-45. Iktatatlan. 377 A kinevezés dátuma 1948. december 13., melyet a Tanács részéről Dobrovits Aladár kezdeményezett 1948. november 26-án, mivel az elnöki székről Dr. Jánossy Dénes, az OL főigazgatója lemondott. MOL K 726-1948-1060.