Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
III. Ismeretterjesztés, tudományosság, intézményi autonómia: a kultúrpolitikai irányai 1894-től 1945-ig
PETROVICS ELEK ÉS A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM A kultúrpolitika változásainak e vázlatos rajza után visszatérünk a Szépművészeti Múzeum belső helyzetének alakulására. 1914-ben nyugállományba helyezték Kammerer Ernőt, s Petrovics Elek került az igazgatói székbe. 277 O korábban a Belügyminisztérium törvényelőkészítő osztálya vezetőjének posztját töltötte be. Az igazgatóváltásnak több oka is lehetett. A jelek szerint az 1911-ben megejtett, minisztériumi számvevőszéki vizsgálat elégedetlen volt a műtárgyak leltári kezelésével. 278 A múzeum leltári állományának átvételéről szóló jegyzőkönyv mutatja, Petrovics mennyire körültekintően fogott a múzeumi munkához. 279 Hamarosan a közvélemény számára is megfogalmazta igazgatói programját. Az eredményes múzeumi gyűjteményezés alapvető feltétele nézete szerint, hogy a szempontok hosszú időtávon át érvényesek legyenek, ne változzanak, ami azt is jelenti: legyenek függetlenek a politikai széljárásoktól. Már első nyilatkozataiból kiderül, Petrovics számára legfőbb cél a múzeum magyar gyűjteményének fejlesztése. Programjának lényegét éveken át más-más szavakkal ismétli: ,,a magyar művészet anyagának gyűjtését olyan irányban óhajtom folytatni, hogy minél teljesebb képet alkothassunk művészetünk fejlődéséről. Ez kötelességünk nemcsak önmagunkkal szemben, hanem az egyetemes kultúrával szemben is, amelynek feladatai közül elsősorban saját művészetünk anyagának gyűjtése és feldolgozása jutott nekünk természetes osztályrészül. Ez az a feladat, melyet más nem végezhet el, s ez az a tér, amelyen kerek egészet érhetünk el." 2 *" Másutt a múzeum régi és modern külföldi gyűjteményeiről is melegen szól, ám úgy tűnik, legfontosabb feladatának valóban a magyar művészeti gyűjtemény megalkotását tartotta. Amikor Petrovics a Szépművészeti Múzeum magyar gyűjteményének kiegészítéséhez fogott, már egy éve állt a múzeum modern képtárának átrendezett kiállítása. Az átrendezés indoka nem csupán a modern képtári anyag újszerű válogatásának igénye volt, hanem főként az az új helyzet, amelyet a Pálffygyüjtemény bekerülése okozott. Annak anyagát ugyanis a Modern Képtár egyes termeiben helyezték el. 281 Ezt a kiállítást Térey Gábor rendezte, vagy inkább, ahogyan az új kiállítás kritikusa, Felvinczi-Takács Zoltán a Nyugatban megfogalmazta, „megtette most, a modern képtár átrendezésekor a szükséges császármetszéseket". A kiállításról írva rámutat a korábbi gyűjteményezési gyakorlat, azaz a Képzőművészeti Tanács vásárlásaiban rejlő anomáliákra. A múzeumi vételeket „egy személytelen valamitől, egy bizottságtól várják cl, s hozzá még egy olyan bizottságtól, amelyik elsősorban bizonyos művészeti egyesületek kiállításain köteles megvásárolni az állami gyűjteményeknek szánt műveket. S ha jogi szempontból gondolkozunk: hol van a bizottságban a felelős ember, akit a művészi törekvések jelentőségének, az egyéni értékek súlyának félreismerése miatt kérdőre lehet vonni? Oh igen, az ilyen bizottságok nagyon jók a felelősség elhárítására, de nem jók az egyéniséget és előrelátást feltételező alkotó munkára". Felvinczi-Takács sürgeti az állami vásárlások módjának megújítását: „Talán e tüntetésszerü új rendezés hatásaképpen elkövetkezik a rég várt újítás, az állami és múzeumi vásárlások kettéválasztása"} %1 Felvinczi felszólamlásában végül is nem kevesebbről van szó, mint hogy a múzeum szakértőinek nagyobb befolyásuk legyen a modern magyar képek múzeumi vásárlásaira. Ki a gyűjtő? A múzeum, vagy az állami pénzek felett rendelkező minisztérium, végső soron a miniszter? Ez a kérdés nemcsak 1913-ban merült fel, hanem mondhatni, mindvégig kíséri az állami vásárlások kérdését, különösen az élő művészet körében. Ez a kérdés kérdés maradt a második világháborúig terjedő időben, de az azt követő évtizedekben is, mint erről a későbbiekben még meg kell emlékeznünk. A modern képtár 1913-ban kiadott katalógusának előszavában Térey röviden ismerteti az átrendezés szempontjait. Mint írja, korábban „a magyar és külföldi művészek alkotásai egy és ugyanazon az emeleten, egymás mellett függtek, ami ugyancsak zavarólag hatott. A mostani átrendezéskor azonban különös hangsúlyt helyeztünk arra, hogy a kétféle anyagot határozottan elválasszuk". A képeket alapos válogatásnak vetették alá, különösen, ami a külföldi anyagot illeti. Térey szabadkozik a modern képtár hiányosságai miatt: „a gyűjtés nem volt ez irányban tudatos és rendszeres. Meg kellett elégednünk évtizedeken át azzal, 277 A kinevezésében valószínűleg szerepet játszottak Petrovicsnak a művészeti ügyekkel foglalkozó minisztériumi körökhöz, így például Szmrecsányi Miklóshoz fűződő kapcsolatai. Lásd: Petrovics Elek köszönő levele Szmrecsányi Miklóshoz kinevezése alkalmából, 1914. IV. 1. MNG Adattár, ltsz.: 4529/1938; Petrovics pályaképéről Molnos 2006, 239-240. 278 Kammercr nyugdíjazása mögött mind Geskó, mind pedig Radványi, a Téreyvel kapcsolatos támadásokat sejtik. Véleményem szerint ehhez inkább az ügykezelés terén talált hiányosságok vezethettek. 279 A Szépművészeti Múzeum irattárában fennmaradtak az átvételre vonatkozó jegyzökönyvek. Ennek megállapításai igazolják a Kammerer-féle ügykezelés súlyos hiányosságait. Lásd: Szépművészeti Múzeum Irattár (kézirat): Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum 1330. szám/1914. Kelte 1914. X. 21. Tárgy: Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum és Történeti Képcsarnok leltári anyagának Dr. Petrovics Elek igazgató kezébe történt átadásáról fölvett jegyzőkönyv. NB. A két eredeti példányban kiállított jegyzőkönyv-egyike a vall. és közokt. Minisztérium számvevősége XIII. ügyosztályának adatott át. Jegyzőkönyv A vallás- és közoktatásügyi minisztérium számvevőségi igazgatójának 303 ig. sz. alatt kelt rendelete alapján, a múzeum leltári anyagának, dr. Kämmerer Ernő, a múzeum nyugalomba helyezett igazgatójának kezéből dr. Petrovics Elek, a múzeum újonnan kinevezett igazgatójának kezébe történt átadása alkalmából. Az átadást dr. Kammerer Ernő nyugalomba helyezett múzeumigazgató helyett, akit állandó betegeskedés abban megakadályoz, dr. Peregriny János múzeumi titkár végzi. Aláírások: Az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum részéről: Dr. Petrovics Elek igazgató, Dr. Peregriny János titkár; a minisztérium részéről: Mondok Károly min. számtiszt; Pauer Endre számvevő. Lásd: Függelék. 280 Igazgatói programnyilatkozat. Az Újság 1914. április 14., ismét közölve in: Petrovics 1937, 149; Petrovics Elek: A Szépművészeti Múzeum jövője. In: Petrovics 1923, 71-76. 281 Térey Gábor ismertetése szerint: „A magyar képek kiakasztásánál, amennyire a körülmények engedték, betartottuk a chronologikus sorrendet. Néhányat kénytelenek voltunk a második emelet két termében elhelyezni, de az egy korba tartozó anyag így is egy csoportba került. Nagy súlyt helyeztünk arra, hogy legjclesb művészeinket különösen kiemeljük. A Markó-család külön szobát kapott, Lötz Károly szintén. Zichy Mihály művei egy felsővilágítású teremben láthatók; egy másikban Munkácsy Mihály képei függnek, a nagy mester barátjának, Paál Lászlónak műveivel vegyesen. Tanulságos képet nyújt egy szoba az úgynevezett Biedermeier kor művészetéről, egy terem pedig a magyar festömüvészetnek a müncheni iskolához való viszonyáról. Külön teremben tanulmányozható a magyar történelmi képírás is. Székely Bertalan, Madarász Viktor, Liezen-Mayer Sándor, Benczúr Gyula és mások művein. Három más felsővilágítású teremben és egy oldalvilágítású szobában állítottuk ki - amennyire a hely engedte újabb és legújabb festőink müveit. Ez új rendezésben áttekinthető a XIX. század magyar festőművészetének fejlődése." Kat. Budapest SzM 1913. Szerkesztette: Takács Zoltán. 282 Felvinczi-Takács 1913.